Hogyan szerettesd meg a gyermekeddel az olvasást/meseolvasást?

            
Nem KELL rászoktatni a gyermekedet az olvasásra, mert ha azt a példát látja maga előtt már a kezdetektől, hogy ti is, a szülei, nagyszülei és általában a környezetében lévő emberek olvastok könyveket, újságokat, akkor ő is érdeklődni fog irántuk.
Vagy ha éppen látja a testvér/eke/t elmélyülten olvasni, idővel érdeklődéssel fordul majd az olvasás iránt.
Semmiképpen ne legyen erőltetve a dolog, inkább rávezetve, terelgetve.

Akkor sincs probléma, ha később gondoltok arra, hogy jobb lett volna korábban elkezdeni a könyveket megmutatni. Sosincs késő, hogy felfedezzétek a betűk, képek, szavak, mondatok világát, varázsát.

Egészen pici korában is már lehet nézegetni gyermekeknek való újságokat, lapozgatókat, vagy akár színezőket, ahol még csak képek vannak, és az is lehet, hogy egy oldalon csak 1 vagy 2 képpel.
Ezekről lehet beszélgetni, mesélni, mitől működik az autó, miért van szükség a tűzoltó autóra, hogyan lehet elaltatni a kisbabákat, milyen jó lesz nemsokára labdázni, stb.

Ha gyermeked megszokja, hogy rendszeresen, legjobb, ha naponta, a napi rutin részeként előkerül nálatok a könyv és olvastok vagy beszélgettek a látottakról, akkor természetes lesz számára először a nézegetés, lapozgatás, majd később az érdeklődés a betűk, számok iránt, majd a mesélés rutinja, élménye is.
A napi olvasás természetesen csúszhat, ha közbejön valami, akár időhiány vagy betegség, de 1-2 napnál több lehetőleg ne teljen el olvasott mese nélkül. De ha mégis így alakul, természetesen az sem baj!
Betegség alatt is lehet olvasgatni két alvás között, hamarabb is telik az idő, ha éppen bezárva vagytok, akár a rossz idő miatt is.

Utazáskor unaloműzőként és nyaraláskor is mindenképpen jó, ha be van csomagolva pár könyv a strandon való olvasáshoz vagy a délutáni pihenés/ alvás előtti felolvasáshoz.

Rengeteg könyvből lehet választani, a lehetőség mindig adott.
Olvassatok magatokban, a gyermekednek, egymásnak, legyen élmény a közös olvasás, hogy ezt az útravalót /is/ vihesse magával és adja majd tovább, ha gyermeke lesz.



-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

1. mese: Az almazöld oroszlán

                                                                                                                   
                                                           
Élt egyszer egy kis oroszlánkölyök többedmagával a szavannán. Szüleit még kölyökkorában elveszítette, ezért a többiekhez csapódott, ők azonban nem igazán fogadták be, mert más színe volt, mint nekik. Mégpedig Almazöld. Az oroszlánkölykök és a felnőtt oroszlánok is inkább csak annyi ideig foglalkoztak vele, amíg heccelődtek vele vagy csúfolták, ezért inkább rettentően szomorú és boldogtalan volt, mert nem értette, miért bánnak így vele… Szomorú szemére mindig félig /alváskor pedig persze teljes egészében/ ráereszkedett amúgy gyönyörű, élénk színben pompázó, narancsszínű szemhéja, mely újabb megjegyzésekre adott okot a kekeckedők körében. Ha valamelyik társa szimpatizált is vele és tetszett neki a kisoroszlán ritka színe, azt magában inkább titkolta, hiszen nem szerette volna, ha kiközösítik őt is, ha az kiderül. Így az Almazöld kisoroszlán ugyan csapatban, mégis egyedül, magányosan éldegélt.

Teltek lassan az évek, boldogtalansága ólomsúllyal nehezedett a mellkasára szüntelenül, így egy nap az a gondolat futott át benne, hogy nem kér ebből többet. Úgy gondolta, elég nagyra nőtt már és a bátorságát is sikerült addigra összeszednie ahhoz, hogy itt hagyja ezt a helyet és a társait, akik csak szomorúságot okoztak neki eddig. Másra vágyott, de nem tudta, pontosan, mire, hiszen nem érezte sohasem a felhőtlen boldogság mámorító érzését, de azt érezte, hogy így, ahogy most van, egyszerűen nem mehet tovább…

Minden bátorságát összeszedve útra kelt tehát az éj leple alatt, elszántan haladva Valami felé, ami megváltoztathatja az Életét. Társaitól megtanulta, hogyan gondoskodhat magának táplálékról és ivóvízről, hiszen hosszú ideje eddig is így élt már, tehát az önellátás nem okozott számára gondot.

Csak akkor mert elindulni, mikorra már ezt is biztosan megtanulta, nehogy magányos útján veszélybe sodorja saját magát. Hiányoztak a társai, ámbár a piszkálódások természetesen nem, viszont megszokta, hogy mindig vannak körülötte, ezért ezt is meg kellett szoknia, hogy nem hall bizonyos hangokat, zörejeket, beszélgetéseket maga körül.  Ami viszont újdonság volt számára, az egy érzés volt, amit még sohasem érzett és nem tudott rájönni, mi is lehet az. Csak napokkal később ébredt rá, hogy az érzés, ami elöntötte és ami eddig ismeretlen volt számára: a nyugalom. Hogy nem piszkálja senki, nem csúfolják, nem nevetnek rajta és nem súgnak össze a háta mögött. Újdonság és egyben békesség szállta meg és ez az érzés kezdte átvenni a mélységes szomorúság helyét a szívében.

Persze a múltban történtek naponta foglalkoztatták, hiszen egész nap jártak a gondolatai, beszélgetnie sem volt kivel,  de most legalább volt ideje meglátni, átélni a környezetében lévő igazán csodálatos dolgokat: nézett Naplementét és Napfelkeltét, látott gyönyörű szivárványt, nézegette tükörképét a tó vizében, ahogy ivott, lehunyt szemmel élvezte a hófehér sörényébe belekapó, borzoló lágy szél mozgását /megvillantva így újra élénk narancsszínű szemhéját/. Merengve nézte a folyamatosan mozgó, élő, lélegző tájat, vágyakozva nézte a különleges madarak röptét és a kis bogarak mozgását. A táj olyan szépségei nyíltak meg előtte, amit idáig észre sem vett. Kezdett megnyugodni, de szomorúsága az egyedüllét nyomasztó érzése miatt még nem teljesen múlt el.

Mikor épp egy óriási levél alatt várta merengve és szomorúan a szakadó eső végét, apró neszre lett figyelmes maga mellett. Egy hozzá képest aprócska, Égszínkék bogárka kapálózott a szűnni nem akaró esőben kialakult és egyre rohamosabban növekvő és mélyülő pocsolyában. Nyilván úszni nem tudott, így magában gyors egymásutánban segítségkérő imákat mormolva próbált kikapálózni a pocsolyából, nem sok eredménnyel. Végül némi segítségkérő ciripelést is bevetett a siker érdekében, hátha valaki meghallja. Magánkívül volt ijedtében, ezért észre sem vette a nagy kapálózás és ciripelés közepette, hogy egy óriási Almazöld oroszlán üldögél a pocsolya mellett, amiben ő épp fuldoklik. Annyira belelovallta magát az imamormolásba, majd a  ciripelésbe és az ijedelembe, hogy azt sem vette észre, hogy az Almazöld oroszlán hatalmas mancsával merített egyet a pocsolyából, ezzel kiemelve az ázott, rémült Égszínkék bogárkát a számára hatalmas pocsolya fogságából. Mikor percek óta szabad volt, még mindig veszettül kapálózott és segítségért ciripelt, majd egyszer csak rájött, hogy már nincs is miért… hiszen megmentették! De ki? És mégis hogy? És miért? Mikor meglátta, ki mentette meg kis bogárka-életét, először halálra rémült a hatalmas, ráadásul igen ritka, Almazöld színben pompázó oroszlán látványától. Az oroszlán, látva az Égszínkék bogárka rémült szemeit, gyorsan letette őt egy falevélre és igyekezett megszárítgatni. Mire megszáradt, az Égszínkék bogárka is megnyugodott és rájött, hogy az oroszlán nem fogja sem eltaposni, sem elfújni, sem pedig… hammm, bekapni.

-Hálásan köszönöm, Neked, Almazöld oroszlán, hogy megmentetted az életemet!!!-hálálkodott az Égszínkék bogárka.

-Igazán nincs mit, kicsi Égszínkék bogárka, szívesen tettem! Ugyan éppencsak meghallottam a hangodat, de nagyon örülök, hogy tudtam neked segíteni.-felelte az Almazöld oroszlán.

-Leszel a barátom, Almazöld oroszlán?-kérdezte az Égszínkék bogárka.

-Barátod? Az mit jelent? Nekem nincsenek barátaim…-felelte szomorúan az Almazöld oroszlán.

-A barát azt jelenti, amikor valaki szeret téged, mindig, akkor is, ha rosszkedvű vagy, vagy ha megbántottad, ha nehéz helyzetben vagy, akkor is és segít neked, melletted van bármikor, amikor arra szükséged van. A szeretet nem múlik el soha, ha igazán valódi. Szeretném, ha mi Igazi Barátok lennénk… -mondta az Égszínkék bogárka.

-És nem baj, hogy Almazöld vagyok? Hogy nem vagyok olyan, mint a többi oroszlán? Vagy éppen Égszínkék, mint Te? Vagy hogy nem vagyok még csak bogárka sem? –kérdezte aggódva az Almazöld oroszlán.

-Dehogy baj! Nem a külső számít, hanem a belső értékek, hogy van benned jóság. Az számít, hogy mit tettél értem vagy hogy mit teszel másokért. Te igazán jólelkű, kedves oroszlán vagy, hiszen segítettél rajtam ismeretlenül is, nem hagytál cserben, mikor bajba kerültem.-felelte az Égszínkék bogárka.

-Hááát, rendben van, nagy örömmel leszek a barátod! Óóóó, hát végre van egy Barátom!-ujjongott örömében az Almazöld oroszlán.

Időközben elállt az eső és az Égszínkék bogárka is teljesen megszáradt, így folytatták útjukat, immár kettesben, újdonsült barátokként. Mentek, mentek, mendegéltek, mikor egy tó partján megálltak megpihenni és inni, hiszen a nagy melegben elfáradtak és bizony meg is szomjaztak. Miközben feküdtek a fűben, megütötte a fülüket valami szokatlan zaj. Az eső elállt, a Nap forrón sütött, árnyék nem nagyon volt…  A szokatlan zaj abbamaradt, majd megint ismétlődött. Egy idő után óvatosan elindultak a hang irányába, kideríteni, mi is lehet az. A tó körül a sűrű növényzetet széthajtva, felfedeztek egy békát, aki a hatalmas zivatarban felázott földbe süllyedt és a sárból nem tudott kikecmeregni. Pedálozott a lábával veszettül, de így csak még jobban beleásta magát a sárba, pedig a lábain az úszóhártyák éppen ezt akadályozzák meg, de most valahogy -ki tudja, miért-, mégsem működtek. A kis béka kezdett kifáradni, de nem akarta feladni a küzdelmet, hogy kijusson a sárból és vissza ugrándozzon kedvenc helyére, a tóba. Pont jókor érkezett az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka, mert a sárba süllyedt béka már igencsak kimerült volt. Az oroszlán a mancsával - óvatosan, hogy meg ne sértse a békát-, a bogárka pedig elszántan a kis csápjaival segített kiásni a kétségbeesett, fáradt békát a sárból. Mikor sikerült, a tóhoz vitték a sárral alaposan beborított békát és óvatosan lemosdatták. És lássatok csodát! Egy csodaszép, Smaragdzöld béka bukkant elő a kosz alól! A Smaragdzöld béka is hálálkodott és megköszönte az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka jóságát és Örök Barátságot fogadtak egymásnak. Mivel a béka otthona a tóban és akörül volt, ezért ő nem tartott az oroszlánnal és a bogárkával további útjuk során, de megígérték egymásnak, hogy sűrűn meglátogatják egymást.

Az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka útja egy hegy felé vezetett. A sziklás részen újra meg kellett pihenniük, hiszen a békamentés és a további hosszú út nagyon kimerítette őket.

Sütkéreztek a napon, néha behúzódtak az árnyékba is, amit az egyetlen fa adott, ami a környéken túlélte szívósságával az időjárás viszontagságait. Ahogy pihentek, érdekes hangra lettek figyelmesek.

Súrlódó, kaparászó hang volt. Abbamaradt, majd újra kezdődött. Kis idő múlva, mint a békamentéskor tették, a hang irányába indultak, hiszen azt gondolták, talán megint valaki bajba jutott.  Így is lett, sejtésük beigazolódott. Egy nagyobb szikla tövében, két közepes kő közé egy Türkiz- zöld gyík szorult be, mégpedig a farkánál. Tanakodtak egy ideig, hogyan is tudják majd kiszabadítani a gyíkocskát, majd bele is fogtak az ásásba, óvatos húzásba, a kövek mozgatásába. Addig-addig próbálkoztak, míg sikerült kiszabadítani a Türkiz zöld gyíkot. De jaj!  A gyíkocska farka letört és a két szikla között maradt… Nagy volt az ijedtség, a riadalom, hogy most mitévők legyenek…? A gyíkocska megköszönte hálálkodva, hogy a segítségére siettek és kiszabadították, majd megnyugtatta őket, hogy hamarosan meg fog oldódni a helyzet, de az oroszlán és a bogárka csak ijedten pislogtak és egyáltalán nem tudtak megnyugodni, hiszen azelőtt ilyet még sohasem láttak. Bekötötték a Türkiz- zöld gyíkocska letört farkának végét, majd útra keltek hármasban. Mindörökre igazi jó barátok lettek.

Együtt sok kalandban volt részük, sok állatkát megmentettek, volt, hogy rajtuk segítettek a korábban megmentett hálás állatok. Járták a Világot, élményeket gyűjtöttek, sokat játszottak, sűrűn meglátogatták a Smaragdzöld békát, nagyokat pancsoltak, beszélgettek, élménybeszámolókat tartottak a tóparton.

Az Almazöld oroszlán szomorúsága már a múlté volt, szemhéja már nem ereszkedett félig a szemére, így különleges, narancsszínű szemhéját már csak szundikálása közben lehetett megcsodálni.

A Smaragd zöld bék is boldog volt szeretett tavában maradva. Örült, mikor régi kedves barátai meglátogatták és elmesélték neki legújabb élményeiket.
És hamarosan a Türkiz zöld gyíkocska farka is újra kinőtt…

-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

A meseolvasás pozitív hatásai avagy 16 indok, amiért érdemes mesét olvasni

                 

1.-Fejleszti a szókincset mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél és bővíti az ismereteket.

2.-Gyermekek számára igazán nagy élmén, ha gyakorolhatják az olvasást, ha tapasztalják, hogy a betűkből összeállnak szavak, majd mondatok, és hogy el tudják olvasni kedvenc meséjüket.

3.-Hasznosan töltött Énidő a gyermekeknek és a felnőtteknek is.

4.-A felolvasással egyszerre a adunk-kapunk élményt és közös időt.

5.-Remek kikapcsolódás egy jó könyvet olvasni és eljutni egy más, képzeletbeli világba.

6.-A történet témája segíthet olvasás közben vagy az után a gondolatainkat megosztani, megbeszélni.

7.-Újra élhetjük gyermekkori emlékeinket a közös olvasáskor.

8.-Ha gyermekként nekünk nem olvasott senki mesét, -mert van ilyen eset is-, akkor ezt átélhetjük gyermekeinkkel, pótolva a kimarad élményt.

9.-Minőségi együttlét a gyermekekkel.

10.-Erősíti a családi és a szülő-gyermek kapcsolatot.

11.-Bizalmat épít, meghittséget, érzelmi biztonságot ad.

12.-Nem csak kisgyermek korban, de a későbbiekben is, hasznos és értékes játékidő, ha a gyermeknek saját magát kell lefoglalnia.

13.-Várakozás vagy utazás esetén könnyebben telik az idő, ha olvasunk vagy felolvasunk mesét, nem lesz unalmas a várakozás.

14.-A történet kapcsán újabb közös történetek születhetnek, régi kedves élmények elevenednek fel.

15.-Fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt.

16.-Újabb kreatív tevékenység kapcsolódhat hozzá, úgy mint a rajzolás, festés.



         

·        -A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

·             

Miért jó a meseolvasás?

                                                     
                                                          

Pár gondolat arról, miért jó, vagyis miért igen hasznos a meseolvasás.

Ha mesét olvasol/olvastok a gyermeke/i/dnek, az is egy MINŐSÉGI közös együttlét, egy újabb meghatározó és a legfontosabb, hogy KÖZÖS élmény gyerme/i/ddel, amikor csak egymásra és a mesére vagy történetre figyeltek.

A meseolvasás közben oldódik a hangulat, remekül oldja a stresszt a gyermekben, megnyílhat olyan témákkal kapcsolatban is, ami vagy a mesével kapcsolatos helyzetet, problémát oldja fel számára vagy a történethez  kapcsolódva könnyebben tud beszélni az őt foglalkoztató dolgokról.
Egy őt feloldó, kötetlen beszélgetés is kialakulhat meseolvasás közben, ami megnyugtató számára, hiszen ebben a közegben, a szülővel való együttlét közben a mesét hallgatva, átérezve valószínűleg hamarabb előhozakodik egy őt foglalkoztató, esetleg frusztráló helyzettel, problémával, mint ha csak úgy rákérdezel tőle, hogy van-e valami, ami bántja, foglalkoztatja.
Mert ugye beszélgetsz a gyermekeddel a napi történésekről, és arról, hogy mi az, ami foglalkoztatja?
Egy "Milyen napod volt?" kérdés, amiről tudja, hogy rendszeres, akár napi szintű is lehet, megnyugtatja, megadja neki a biztonság érzetet, hogy törődnek vele. Életkorának megfelelően, amikor már beszélni tud, és főleg, ha közösségbe jár korábban, mondjuk már bölcsődés kortól ki lehet alakítani egy olyan szokást, ami vagy egyik szülővel, vagy mindkettővel egy baráti, szeretetteljes, bizalmi légkört teremt a kisgyermek számára.
Ha megszokja vagyis természetes lesz számára, hogy már kisgyermek korától kezdve érdeklődnek iránta és az őt foglalkoztató játékok és gondolatai, érzései iránt is, akkor nagyobb korában is hamarabb el fogja mondani az örömét és ugyanígy a bánatát is. Ez hasznos lehet kamasz korban, vagy az után is, amikor talán egy hosszabb-rövidebb időre bezárkózik, de megmarad benne a tudat és az érzés, hogy számíthat a szüleire, van, akire számíthat, ha meg szeretne beszélni valamit, vagy van kihez fordulnia, ha olyasvalami történt vele, amivel kapcsolatban nem tudja, mit tegyen, vagy esetleg valami olyasmit tett, amit nem annyira pozitív, és meg szeretné valakivel beszélni a megoldást.
Az ilyen érzéssel, biztonsággal, tudattal élő gyermek a kamaszkor közben vagy után is hamarabb visszatalál a szüleihez és kevesebb az esélye, hogy veszélyes, törvénytelen dolgokra buzdító társaságba keveredik, kevésbé kallódik el, ha érzi, hogy van egy láthatatlan burok, ami védi, és egy bizalmas közeg, ahova fordulhat, ha bármi foglalkoztatja, és megértik az érzéseit. A legfontosabb és legnehezebb elérni, hogy ez a bizalom, a kapcsolat erőssége olyan legyen, hogy a gyermek bármelyik korban még akkor is merje, tudja elmondani a vele történteket, ha épp valami rosszat csinált, de eljut odáig, hogy vállalni szeretné érte a felelősséget.
Azt gondolom, a minél korábban elkezdett meseolvasás, apróbb gyermekeknél először még a könyvek, képek nézegetése nagyon fontos, és egy erős alapot ad egy igazán jó, erős és bizalmas, megértő és elfogadó szülő-gyermek kapcsolat kialakításához.

Az egyszülős családokban különösen fontos lehet ez, hiszen ott többet dolgozik a szülő, hiszen a gyermek/ek/ neveléséhez kapcsolódó költségek nagy részét vagy teljes egészét egymagának kell előteremtenie, így az ideje is korlátozottabb, mint az átlagos családmodellben, ahol a szülői feladatok -így a meseolvasás is-, megoszlanak.

Lehet egy nagyon kellemes, meghitt időtöltés az anyával, az apával külön-külön vagy az egész családdal közösen eltöltött fél óra/óra, -vagy több-, amit rendszeresen meseolvasással töltünk.
A legjobb a napi rutinba beleépíteni, de nem csak este, elalvás előtt, hanem akár délutáni alvásnál, vagy napközben játék, közös időtöltés gyanánt, sőt javaslom utazás közben is, mert leköti a gyermekek figyelmét hosszabb időre egy vonaton utazás vagy metrózás alkalmával is és sokszor hasznos magunkkal vinni egy könyvet az orvosi várókba is és ügyintézéshez is, ahova a gyermeket is magunkkal visszük, mert nem mindenhol van kialakítva gyermeksarok, ahol a gyermek el tudja foglalni magát az ottani játékokkal. Ahol hosszabb várakozásra vagy utazásra számíthatunk, mindenképpen érdemes magunkkal vinni 1-2 játékot, színezőt, rajzlapot, ceruzát és egy mesekönyvet,  hogy gyorsabban teljen a gyermekek számára mindenképpen unalmas, egy helyben történő várakozás.

Mindenképpen ajánlom, hogy utazásnál, vagy olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel több várakozásra számíthattok, vigyetek magatokkal könyvet.
Olyan könyvet érdemes vinni, amely nem egy, de hosszabb mesét tartalmaz, hanem amelyben több mese is van. Ha képek is vannak benne, akkor azokkal kapcsolatban is lehet beszélgetni a történetről, a képekről, vagy akár megszámolni, melyik állat szereplőből hány van, milyen színűek, azokból hány van az oldalon vagy akár a könyvben.
Ne tartson vissza, hogy esetleg csak ti visztek magatokkal könyvet, és a gondolat, hogy esetleg zavartok másokat a meseolvasással, hiszen mesét olvasni halkabban is lehet, ha épp az orvosi váróban vagytok, vagy egy ügyfélszolgálaton, a gyermek sem őrül meg, ha hosszabb időt kell várakozni, a vonaton meg amúgy is beszélgetnek az emberek, tehát van egy alapzaj, ami mellett akár aludni is lehet, akinek éppen arra van szüksége. Az unalom okozta rohangálás vagy frusztráltság nagyobb zajjal járhat, mint egy halkabban elmesélt mese akárhol. A nagyobb mozgás igényű gyermekeknél is beválhat, ha a kedvenc mesekönyvét viszitek magatokkal egy unalmasnak tűnő utazásra vagy várakozáshoz.

A meseolvasás teljesen más közeget teremt a gyermek számára, mint a mesenézés, hiszen rengeteg féle köny van, számtalan érdekes történet, amelyek újabbat szülhetnek, érdekes beszélgetések, vicces emlékek, történetek elevenedhetnek fel a gyermek korábbi életszakaszaiból vagy akár a szülők saját emlékeiből.

A meseolvasás akkor is élmény, ha közös családi élmény és akkor is, ha egy nagyobb gyermek már igényli azt is, hogy magában töltsön el egy kis időt, és ekkor az számára az élmény, ha átnézi kedvenc könyvét, könyveit, mesél a játékbabának, a mackónak vagy mesélhetnek a gyerekek egymásnak is, a  nagyobb gyermek a kisebbeknek, ha a nagyobb felolvas a kisebbnek, ezzel is a testvéri szálakat, kettőjük kapcsolatát erősítve.

Meseolvasáskor, ha felolvasol, akkor is élményt adsz és kapsz, ha a gyermeknek olvasnak fel, akkor is igazi élmény lesz az együtt töltött idő és akkor is, ha magában olvasgat, nézeget könyvet, amíg te például 10-20-30 percig mást kell, hogy csinálj, de örömmel elfoglalja magát egy jó könyvvel. Ha ez már kisebb korban kialakul, később is olvasó, könyveket szerető felnőtt lesz.

Ha csak képet nézegettek, arról is lehet beszélgetni, kitalálni vicces történeteket, ha épp olyan könyvet olvastok, amiben kevés kép van, vagy egyáltalán nincs, az még jobban megmozgatja a gyermek fantáziáját, és ha van kedvetek, a gyermek vagy a meseolvasó vagy mindketten a mese után -vagy a gyermek a mese közben is akár-, lerajzolhatjátok, ti milyennek képzelitek el a történet szereplőjét, szereplőit. A közös rajzolás pedig egy újabb közös élmény, egy kis kreativitás, játék a képzelőerővel, fantáziánkkal.

Tehát összefoglalva a meseolvasás számtalan dolog miatt jó:
-közös élmény a családdal, minőségi együttlét a gyermekekkel, erősíti a családi és a szülő-gyermek kapcsolatot, bizalmat épít, meghittséget, érzelmi biztonságot ad, nem csak kisgyermek korban, de a későbbiekben is, hasznos, értékes játékidő, ha a gyermeknek saját magát kell lefoglalnia, várakozás, utazás esetén könnyebben telik az idő, nem lesz unalmas a várakozás, újabb közös történetek születhetnek, régi kedves élmények elevenednek fel, fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt, újabb kreatív tevékenységet kapcsolhatunk hozzá, mint a rajzolás, festés.

A betűkből szavak, szavakból mondatok, mondatokból történetek kerekednek, szárnyal a fantázia, majd a történetekből képek, közben élmények és meghitt, melegséges családok, összetartozások születnek...
Mesés élmény, ugye...? ;)

        -A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

·             

Gyermeked nem szeret olvasni? Mi lehet az oka?

                        
                  Ha gyermeked nem szeret olvasni, annak több oka is lehet. 
                 Nézzük:


* Nem lát élesen, de valamiért nem meri elmondani neked.

-Előfordulhat, hogy gyermeked már szemüveges, de romlott a látása és valamilyen okból kifolyólag nem említi meg neked, hogy nem látja olyan élesen a betűket, mint korábban, mégsem szól. Vagy kiderülhet, hogy szemüvegre van szüksége, pedig eddig még nem volt.
Ez is oka lehet annak, ha nehezebben -vagy egyáltalán nem- tudod rávenni arra, hogy olvasson magában vagy olvassatok közösen, ahogy korábban tettétek.
Talán nem szeretne másik szemüveget, vastagabb szemüveg lencsét, nem szeretne elmenni újra emiatt orvoshoz. 
Ha gyermekednél hirtelen változást tapasztalsz, főleg az olvasási szokásaiban, érdemes erre is gondolni. Ha kedvesen érdeklődsz, idővel elmondhatja, kiderülhet, hogy valóban "csak" ennyiről volt szó és kedvesen, de az új szemüveg és orvosi vizsgálat szükségességét hangsúlyozva el tudod kísérni egy szemészeti vizsgálatra.
Miután szemüveget vagy új szemüveget kapott, újra ugyanolyan örömmel fogja kézbe venni a könyveket, mint azt korábban tette.

*Nem lát személyes példát maga körül, maguk a szülők sem olvasnak otthon, és nem is olvasnak fel könyvből a gyermeknek egyáltalán.

-Ha gyermeked nem szívesen forgatja a könyveket, lehetséges, hogy a szüleit se igen látja -vagy csak nagyon ritkán- olvasni vagy mert nem szeretnek olvasni, vagy  mert nincs idejük rá.
Érdemes ilyenkor közös felolvasásokkal elkezdeni a könyvekre való ráhangolódást.

*A család életében előtérben van a minden napos, többórás tévé nézés, tabletezés, internetes játékokkal való játék

-Gyermeked kicsi korától kezdve érdemes figyelni arra, hogy ne töltsön sok időt a technikai eszközök használatával a könyvek nézegetése, lapozgatása, olvasása és főleg a kinti, szabadtéri, önfeledt játékok helyett, vagy annak rovására.
Minél korábban kialakul nála és a családban a tudatos olvasgatás, lapozgatás, annál könnyebben válik nála is kedvelt hobbivá az olvasás, a könyvek szeretete, a könyvek általi élmények előtérbe helyezése más elfoglaltságokkal szemben. A szabadban történő játék viszont nagyon fontos minden élethelyzetben. 

*Az iskolában az osztálytársaihoz képest esetleg lassabban, nehezebben olvas és ez kudarc élményként rögzül benne.

-Ha az iskolában és otthon nem kap pozitív visszajelzést, megerősítést, bátorítást és megfelelő ösztönzést a gyakorláshoz, könnyen elkeseredhet és tertós kudarc élmény éri, melyet egy idő után tudatosan igyekszik elkerülni úgy, hogy kerüli a könyveket és magát az olvasást, mert az nem örömforrást, inkább negatív érzéseket ébreszt benne.
Ha kiderül, hogy ez a helyzet, akkor kellő türelemmel, bátorító, sok dicsérettel tarkított, nem erőltetett gyakorlással vagy akár közös felolvasással ügyesebbé válik és megnő az önbizalma.
Kitartó gyakorlással eléri azt az állapotot, amikor már igazán pozitív hatással lesz rá a tudat, hogy szorgalmassága meghozta a várva várt eredményt és könnyebben/könnyen megy az olvasás, ezáltal tartósan pozitív élményeket szerez, megszereti az olvasást.

*Kiderülhet, hogy az osztályában esetleg megszégyenítették, kinevették társai gyengébb olvasása vagy eltérő kiejtése miatt, ezért kerüli az olvasást.

-Ha sikerül beszélgetéssekkel elérni, hogy megnyíljon, kiderülhet, hogy a csúfolódások miatt kerüli ezt a számára igen negatív élményt. Odafigyeléssel, gyakorlással jó eredményt lehet elérni a fejlődésben, de elsősorban a tanító segítségét is kell kérni abban, hogy a társukat csúfoló gyerekeknél következménye legyen, ha társukat kinevetik vagy csúfolják. és ennek a gyermek számára megalázó helyzetnek a megszüntetése legyen a cél.


*A kelleténél jobban rászokott a tévé  nézésre és a többi technikai kütyüre.

Nem könnyű, de szem előtt kell tartani és tudatosan törekedni, figyelni kell arra a szülőknek, hogy a szabad levegőn történő játékok valamint akár a kinti, akár a benti olvasási élmények mind mentálisan, mind egészségileg, mint fizikailag hasznosabb és főleg természetesebb tevékenységek legyenek a gyermek számára akármilyen technikai eszköznél, annak túlzott használatánál.
Érdemes szabályokat bevezetni ezek használatával kapcsolatban, ezek gyakoriságáról és időtartamáról a gyermek/ek személyiségéhez igazodva, a rájuk gyakorolt hatásokat előtérbe helyezve.

Összefoglalva:
Nem könnyű mindenre elegendő időt szánni, de a tudatos törekvés meghozhatja a kívánt pozitív irányba történő változást mind a gyermek, mind a család életében.


 -A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.