6. mese: Játéknyuszik

Bogi egy ideje nagyon szerette a nyuszikat, jobban mondva mindent, ami nyuszis. Nyuszis volt a mamusza, a hálóinge, a törölközője, majdnem minden ruhája, a képek a szobája falán, az ágyneműje, még a hajcsatja is. Sőt, a szülei valahogy azt is elintézték neki, hogy nyuszi lehessen az oviban a jele. Legalábbis ő így hitte. Igazából ez a kis jel volt még szabad és egyetlen férőhely volt már csak az oviban, mikor a szüleivel ebbe a városba költöztek.

Szóval Bogi mostanában rajongott a nyuszikért és bár voltak plüss nyuszijai szép szerével, még egy szép nagy, hófehér nyuszi is, amit a nagymamájától kapott tavaly karácsonyra, mégsem volt elégedett. Többet akart. Egy igazi nyuszit. Kapóra jött, hogy közeledett a Húsvét, jóval előtte már kérte a szüleit, hogy vegyenek neki egy igazi hófehér nyuszit ajándékba. Szülei elgondolkodtak, jó ötlet-e, de azután Bogi annyira kérlelte őket, könyörgött, sőt már szinte fulladásig hisztizett, hogy végül engedtek neki.

Bogi türelmetlenül várta a Húsvétot, még tojásfestés közben is csak arra tudott gondolni, hogy hány óra van még addig, míg megkapja az ajándékát. Alig várta, hogy a locsolkodó kisfiúk végre hazamenjenek, alig figyelt rájuk. Mikor elcsendesedett a ház, hazamentek a vendégek, a szülei kérték, hogy csukja be a szemét. Bogi izgatottan azonnal eleget tett a kérésüknek, valójában hetek óta annyira készült erre, hogy alig kellett valamikor is párszor kérlelni, mint korábban, hogy tegyen rendet a szobájában, vagy készülődjön a lefekvéshez, mindent szinte azonnal megcsinált, csak a szülei lássák, mennyire igyekszik és akkor biztosan teljesítik, amit kért.

Bogi behunyt szemmel már elképzelte, milyen szép is lesz a nyuszi, akit kap. És igaza lett. Remegő kézzel bogozta ki a masnit a nyuszis dobozon, amiben valóban egy igazi, apró, remegő orrú, megilletődött, pihe-puha hófehér szőrű, gombszemű nyuszika pihegett.

Ujjongott örömében, szülei is elégedettek voltak, hogy látták az örömét. Megbeszélték, hogyan kell gondozni, hogy együtt adnak neki enni, közösen tisztítják ki a helyét, mit szabad ennie és mit nem. Bogi boldog volt. Onnantól minden nap játszott a nyuszival, nevet is adott neki, bár a szülei azt mondták, hogy egy ideig nem igen lehet tudni, hogy kislány vagy kisfiú a nyuszi, az csak később derül majd ki. Boldogan nézte, hogyan rágcsálja a füvet és a répát a nyuszika, irtózva nézte, ahogy bogyózik. Az ágya mellől pont rálátott a kis nyuszi fekhelyére, ha este a szobájában félig nyitva hagyta az ajtót, és boldog volt, hogy megkapta, amire vágyott.

Aztán egy nap, reggel hiába szólongatta a nyuszikát, ő nem ugrált az ágya körül, ahogy eddig. Rohant a szüleihez, hogy valami történt, mit csináljon? Szülei megnézték a nyuszit és azonnal látták, hogy nagy a baj. Sietve azonnal elindultak az állatorvoshoz.

A váróban még rajtuk kívül két család ült szintén nyuszikkal, csak egyiküknél barna, másikuknál egy éjfekete nyuszi volt. Beszédbe elegyedtek, Beni, az egyik kisfiú elmesélte Boginak, hogy ők igazából a nagymamához indultak látogatóba, és útközben sétálva lettek figyelmesek egy elhagyatott nyuszira, akit valószínűleg kidobhattak egy ideje, mert nagyon rossz bőrben volt ő is. A harmadik nyuszi is elég nyúzottnak tűnt, pedig őt is otthon gondozták, és ő is Húsvéti ajándékként érkezett a másik kislányhoz, Bernihez. Megbeszélték, hogy a váróban megvárják egymást, hogy megtudják, minden rendben lesz-e a nyuszikkal.

A doktor bácsi, akit Elemér doktornak kellett szólítani, szomorúan, szigorúan összevont szemöldökkel, rosszallóan csóválta a fejét. Sajnos nem volt egyedi eset, ezért számított rá, hogy Húsvét után pár héttel ismét megsokasodik a rendelőjében a lebetegedett, életveszélyes állapotban lévő nyuszik száma. Ők vagy a nem megfelelő gondozás miatt betegedtek meg vagy pedig azért, mert egyszerűen a sok probléma miatt, amit a nyuszik ellátása okoz, a nyuszikat egyszerűen utcára tették, kidobták. Beni talált nyuszijának nagy szerencséje volt, hogy Beni a családjával éppen arra járt és sikerült a hetek óta az utcán ázó-fázó és éhező nyuszit észrevenniük és orvoshoz juttatniuk.

Elemér doktor szemrehányóan nézett a szülőkre, majd kifejtette, hogy a nyuszik nem játékszerek, nem helyes tartásuk, a dögönyözések, életveszélyes állapotba sodorják őket, sokszor bele is halnak a nem megfelelő táplálásba, a kéretlen szeretgetésekbe, nyomogatásba. Azt javasolta, hogy inkább az Állatkertben nézegessék az állatokat a gyermekekkel, ahol megfelelő ellátásban részesülhetnek, hiszen ők is élőlények, kedvtelésből nem szabad kockáztatni egyik állat életét sem.

Mindhárom beteg nyuszi igen rossz állapotban volt. Sajnos, Berni nyusziján már nem tudott a doktor bácsi segíteni, hiába volt otthon gondozott nyuszi, el kellett altatni. A másik két nyuszi pedig hosszabb kezelésre szorult. Elemér doktornak sikerült meggyőzni a szülőket, hogy Bogi otthoni és Beni talált éjfekete nyusziját bízzák az Állatkert gondozóira, a kezelést pedig ott folytatják majd. Ott pedig bármikor meglátogathatják őket nyitvatartási időben.

Berni barna nyuszijától közösen, sírva vettek búcsút és megígérték, hogy többet nem kérnek igazi nyuszit Húsvétra, a szülők pedig biztosították Elemér doktort, hogy nem teljesítik többé az ilyenfajta kéréseket, nehogy egy újabb nyuszinak essen baja.

Bogi hazaérve sietve kutatta át a faragott játékos ládikáját, a mélyén megtalálta a nagy, hófehér, selymes plüssnyuszit, amit a nagymamájától kapott. Szomorúan ölelte magához, és letörve gondolt a nyuszi mennyországba költözött nyuszira.

Mielőtt  álomba szenderült, megfogadta, hogy vele bizony soha de soha nem fog többé előfordulni ilyesmi és egész életében nagyon fog vigyázni az állatokra.

-A Szerzői jogokra való tekintettel a https//zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.