17. mese: Csiri és a téli eleség

Csiri már kisveréb korától kezdve nagyon szerette a hasát, viccelődtek is vele a társai és a cinkék, tengelicék, zöldikék is. Ha rájött az ehetnék, majdnem bármit megevett és képes volt lehetetlenül messzire is elrepülni, ha azt csiripelték, hogy nagy esély van valahol igazán finom falatokra bukkanni. Ilyenkor Csiri nem sajnált sem időt, sem fáradtságot, ha esélye volt sokat és ízleteset enni, főleg mióta igazán hidegek köszöntöttek be a környéken. Az utóbbi időben nehezen találtak eleséget, mert a ház, ahova korábban jártak társaival csipegetni, eladósorba került, a család végül elköltözött, így az ottani ennivaló szerzési lehetőségüknek is búcsút inthettek. A hideg beálltával gyorsan új helyet kellett keresniük, ha nem akartak nap mint nap éhesen nyugovóra térni.

Ám Csiri ma jó hírt hallott, társai azt csiripelték, hogy a falu szélén lévő tanyán bőséges ennivalót találhatnak. Nem sokat teketóriázott, míg a többiek még egymással beszélgettek, ő gondolt egyet és neki indult, hogy felfedezze a tanyát és környékét, hogy megtudja, milyen az a hely, mennyi esélye van sokszor teletömni a pocakját. Kissé átfázott éjjel, tegnap ugyanis kevés magot találtak, így csak félig tudtak jóllakni. Csiri elképzelte, hogy ezen az új helyen annyi de annyi magocska van, hogy biztosan pukkadásig falatozhatnak belőle egész télen és többé nem gyötri őket majd a mardosó éhség, és a hideg sem. Mindent beborított a hó, amerre szeme ellátott. A havas táj, mint egy hófehér, óriási, tiszta dunyha, úgy terült el a falun. Megpihent a tetőkön, ahol a kémény füstje vidáman szökött tova az ég felé.

No, itt biztosan jó meleg van és alaposan befűtöttek a háziak! -gondolta sóvárogva Csiri.
Az udvaron még a kutyaház tetejét is vastag hóréteg fedte, még a vizes tálkába is belefagyott a víz. A kutyaól viszont üres volt, mert gazdái ilyen hidegben bent tartották a kutyust az otthonukban, hogy ne a kinti házban fagyoskodjon a pokrócán. A kutya hálásan dőlt a kandalló melletti fotelnek, amiben egyik gazdája ült. Hallgatták a kedves dalokat, melynek dallamai körbe zsongták és betöltötték az egész házat. A tűz finoman pattogott, a parázs tüzes táncot járt a fahasábok között. A család vidáman társasjátékozott, finom süteményeket ettek, meleg teát, mézes tejet és kakaót iszogattak. A cicák a kanapén a gyerekek ölébe kuporodva doromboltak. A melegség és szeretet átjárta az egész házikót. A hangulatos lámpák fényei beragyogták a szobát. Csiri elüldögélt a párkányon egy darabig, nézve a családot, majd gyomra korgása figyelmeztette, hogy folytatnia kell az útját.

Kint a földeket is vastagon befedte a hófehér takaró, csak úgy szikrázott a szeme a látványtól. Az erdő szélén néha megpillantott egy-egy őzet a kis gidájával, látott szarvasokat és egy vaddisznó családot, ahogy a papa és mama után tipegtek a csíkos, virgonc kismalacok. Csiri nagyon éhes volt már. Sajnos, elmúltak a melegebb napok, mikor rengeteg gyom magot tudtak felcsipegetni. Remélte, hogy a faluszéli tanyán talál annyi eleséget, ami megtölti majd korgó pocakját nem csak most, de az egész tél folyamán is. Nagy öröm lenne számukra, ha olyan házat találnának újra, mint a korábbi volt, ahol a cinkékkel, zöldikékkel, és a tengelicékkel is megfértek egymás mellett, és bőven jutott magocska és szalonnabőr  mindenkinek. Ott védett helyük is volt, ahol csipegetés közben megmelengethették fázó kis testüket, ha nagyon átfagytak. A kisveréb közben meg is érkezett, már távolról kereste kicsi szemével, hol lehet az etető, a tanya melyik részén. Egészen nagy tanya volt, istállóval, takaros házzal. Itt is vidáman szökött tova a koromfekete füst a kéményből, fel-fel az égbolt felé.

A kerítésen egy kicsit megpihent, majd miután alaposan szemügyre vette a házat és az istálló környékét is és megbizonyosodott róla, hogy nincs veszély, közelebb merészkedett. Leszállt egy vascsőre, ami pont az eleség mellett volt. Igazából ez egy vaslugas volt, de most csupaszon állt a hideg időszakban. Ide volt kiaggatva az eleség. Csiri azonnal hozzálátott a falatozáshoz. Mohó csipegetését a Nap is mosolyogva figyelte, ahogy kibújt egy picit a felhők mögül. Nappal megolvadt a vaslugason a hó, és Csiri éppen ide szállt le. Kis pihenőkkel és melegedésekkel, Csiri sokáig falatozott, hosszú időre szerette volna csillapítani az éhségét. Örömmel gondolta, milyen jó hírt tud vinni madárka társainak a tanyáról. Csiri addig eszegetett, hogy észre sem vette, hogy közeledik az este. És ha jön az este, akkor újra még hidegebb lesz, minden lefagy. Arra gondolt, hogy ideje visszaindulni, hogy elvigye a hírt a többieknek. De ahogy el akart rugaszkodni, a lába nem mozdult, odafagyott a vascsőhöz, csapdába esett. Kétségbeesetten csiripelt, de nem volt senki a közelben.  Rájött, hogy a tanya gazdái nem gondoltak arra, hogy a vaslugas alja a földben van, és sötét színű is, ezért a földből és a Naptól is kapott meleget.  Így a vason nappal megolvad  a hó, estére meg ha egy kismadár odaszáll falatozni, hát bizony madarastól lefagy. Ha jön az éjszaka, gondolta, akkor még hidegebb lesz, teljesen meg fog fagyni. -gondolta rémülten.

Észre sem vette, hogy társai utána indultak, és egy közeli fáról, egy biztonságosabb helyről nézték, ahogy felfedezi a tanyát és környékét. Kíváncsian várták, milyen hírt hoz majd nekik, mennyi eleség van, mert hogy fedett hely az van, azt látták, de közelebb nem merészkedtek. Mikor észrevették, hogy Csiri lába odafagyott, megijedtek. Azon tanakodtak, hogyan segítsenek neki. De ha odarepülnek, ők is odafagynak és jön az éjszaka. A rémület eluralkodott a csapaton. Ekkor nyílt a ház ajtaja és a gazda az istálló felé vette az irányt. Megetette a lovakat, majd visszament a házba. Csiri szólni sem mert, nehogy észrevegyék. Kisvártatva a gazda újból kijött és a madáretető felé vette az irányt, a kezében egy kis vászon zsák volt, eleséget akart tenni a madáretetőbe. A kisveréb rémülten látta, hogy felé tart. Ő pedig képtelen elrepülni, mert a vascsőhöz dermedt pici lába nem mozdul. Szíve olyan hevesen dobogott, mint soha életében.

Társai a távolabbi fán is látták, hogy a gazda Csiri felé közelít. Pánikhangulat alakult ki a kis madarak között. Végül arra jutottak, meg kell menteniük valahogy Csirit, nem hagyhatják csak úgy magára! Ha a gazda bántani szeretné, akkor előtte velük kell megküzdenie! Szárnyra keltek, hogy minél hamarabb odaérjenek a madáretetőhöz. A gazda közben odaért és észrevette a halálra vált Csirit. Látta, hogy nem tud elrepülni, mert odafagyott lába nem engedi. A kisveréb most már rémülten csiripelt. Társai már a közelében voltak. Látták, hogy a gazda leejti a vászonzsákot, de olyan gyorsan, hogy az földet érve el is dőlt, és a finom magok gyorsan peregtek ki a vastag hótakaróra. Kesztyűjét levéve a gazda még közelebb ment, és a madárkák csak azt látták, hogy megfogja Csirit és odahajol hozzá.

-Elkapta Csirit! Megeszi! Megeszi!-kiáltották halálra váltan a cinkék, tengelicék és zöldikék.
Odaszálltak a gazdához és próbálták megzavarni a csivitelésükkel és azzal, hogy rászállnak, csipkedik a sapkáját, a kabátját, hátha békén hagyja Csirit. Csak egy idő után vették észre, hogy a gazda nem is falatozik. Hanem bizony átölelte Csirit meleg kezeivel és lehelgette a lábát, hatalmas tenyerével a hátát is melengette. Addig-addig lehelgette a kisveréb lábait, amíg ki nem olvadt teljesen. A gazda megmentette Csiri piciny életét. Miután megmelegedett, Csiri elszállt, vele társai is. A gazda megkönnyebbülten nézett utánuk. Fejét csóválva gondolt arra, milyen meggondolatlan volt, hogy nem jutott eszébe, hogy téli eleséget nem szabad kiraknia a vaslugasra, mert a madarak este odafagynak.

Még az éjjel barkácsolt egy nagy és takaros madáretetőt fából és az eleséget abba tette. A kisveréb hálásan gondolt a gazdára, aki megmentette. A madárcsapatban és a faluban is körbejárt a hír, hogy Csiri megmenekült és hogy a tanyán vannak finom falatok bőséggel. Egész télen visszajártak eleségért és melegedni, tavasszal pedig a gazda kerti szökőkútjához jöttek fürdeni.

A kismadarak hálájuk jeléül pedig rengeteg gyom magot ettek meg minden egyes évben a gazda földjén.

-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.