21. mese: Csigamese

Csiga mama a városban lakott gyermekeivel, akiket gyakran meglátogattak a barátaik. Eső után szerettek igazán sétálni összeverődve, pedig Csiga mama nem győzte inteni őket, mire vigyázzanak. Mamának a boltba menet vagy séta közben a gyerekekkel, a kicsiknek pedig a barátokhoz menet vagy szintén a közös barangolás során kellett nagyon óvatosnak lenniük. Így teltek a napok a városban, igazi jó barát lett Csiga Csilla, Csiga Csaba, Csiga Zsiga, Csiga Biga és Giga Csiga.

Vidéki rokonaik egy erdő széli kertes házban laktak. Nekik attól kellett tartani ősszel, hogy amikor az avart a háziak összegereblyézik, ők már ne legyenek ott. Így jó előre megtervezték az utat a kerten keresztül, hogy még időben eljussanak a kerítésen kívülre, mire a házigazdák elkezdik az avar összeszedését.  A gazdák ugyan nem égettek avart, hanem komposztáltak, de a csigák úgy gondolták, mindenképpen jobb az elővigyázatosság, hogy megóvhassák magukat és a csigagyerekeket. Mivel a kerítésen kívül sosem szedték össze az avart, így a vidéki rokonok egy közeli fa tövébe költöztek télire. Jól beleásták magukat a mély avarba vagy épp a földbe, -ki hogy szerette.

Miután egy szép napon a városi csiga család megreggelizett, eső utáni sétára mentek a gyerekek  a barátaikkal. Késő délután értek haza, megannyi élménnyel és még több kérdéssel. Alighogy haza értek, már körbe is állták Csiga mamát és faggatták:

-Mama! Képzeld, találtunk egy sérült házú csigát, meg volt roppanva. –mondta Csiga Zsiga. -Kihívtuk a csigamentőt, bevitték a kórházba, de a mentőorvos csiga azt mondta, nagyon súlyos a sérülése, nem biztos, hogy meg fogják tudni gyógyítani… -mesélték a többiek is szomorúan.

-Nézze, Csiga mama! –mutatták a kis csigabarátok, Csaba és Biga. –Találtunk üres csigaházakat is! Hát, hova költöztek el belőle a csigák? Nem volt már nekik kényelmes a házuk?

-Ó, drágáim, egyszerre csak egyet kérdezzetek, szépen sorban, és mindenkiére válaszolni fogok. –intette türelemre Csiga mama a kicsiket. –Vegyük hát sorra, gyerekek. –kezdett bele Csiga mama.

-Tudjátok, a kiscsigák a házukkal együtt születnek meg, a petékből, amiket én és a Papa rakunk, mert mindketten tudunk petét rakni. Ezt úgy mondjuk, hogy kétneműek vagyunk. A pici csigák a házukkal együtt növekednek, mert a csigák nem tudják elhagyni a házukat, vagyis nem tudnak kijönni belőle, ha nem tetszik nekik, mert bele vannak nőve.  Kivéve másik rokonainkat a meztelen csigákat, nekik egyáltalán nincs házuk. Tehát, csillagom, ha üres csigaházakat találtatok, az sajnos azt jelenti, hogy az abban élő csigát kiszedték belőle. 

-Kiszedték?? De hát miért? –hüledeztek a csiga gyerekek szinte egyszerre.

-Hát, azért –folytatta Csiga mama-, mert éti csigát esznek a békák, az egerek, a sündisznók és a csigaforgató madarak, sőt, még az emberek is, akik a hagyományos ételeik mellett valami szokatlan ételre is vágynak… -sóhajtott szomorúan Csiga mama. -Ezért kérem tőletek, hogy legyetek nagyon óvatosak, mert még itt a városban is sok veszély leselkedik ránk. Az erdőben inkább az erdei állatok miatt , de itt a városban ugyanúgy, és arra is figyelnünk kell, hogy eső után, ha kimegyünk sétálni,  elég gyorsak legyünk, hogy a járdán közlekedő emberek ne  tapossanak el.  Múlt héten Csiga Elemér bácsi hunyt el, egy eső utáni séta alkalmával. A héten lesz a búcsúztatója, hiszen mondtam reggeli közben, hogy a Papával holnap oda megyünk…

-És akkor már ki sem mehetünk többet az utcára? –ijedeztek a csiga gyerekek.

-Én nem akarok többé kimenni, nem akarom, hogy eltapossanak, olyan fiatal vagyok még!-kiáltott fel Csiga Csilla.

-Engem nem taposnak el, majd meglátjátok, mert én kékvérű vagyok! –vágott fel büszkén Giga Csiga.

-Ugyan, Giga, ne legyél olyan pökhendi, mindannyiunknak kékes a vérünk, nem csak neked!-szólt rá Csiga Csaba.

-Mert réztartalmú hemocianin van benne. Tegnap olvastam a biológia könyvben.-jelentette ki Csiga Zsiga tudományos arccal.

-Jól van, gyerekek, nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj! Baleset mindenkivel előfordulhat, de azokkal sokkal ritkábban, akik elővigyázatosak. Természetesen ki lehet menni sétálni minden nap, hiszen szükségünk van a friss levegőre és ennünk is kell. A holnapi közös sétánkon újra szépen megmutatom, hogy tudtok a lehető legóvatosabban közlekedni úgy, hogy ha nem vagyunk veletek Papával, akkor is biztonságban legyetek. Egymásra és magatokra is vigyáznotok kell, megígéritek?-kérdezte Csiga mama.

-Csiga becsületszavunkat adjuk, Mama! Úgy lesz, Csiga mama! –vágták rá kórusban lelkesen, egymást túlharsogva a csiga gyerekek.

Másnap megint esős idő volt, ezért jóval reggeli után tudtak csak elindulni. Csiga mama türelmesen elmagyarázott mindent, a csiga gyerekek csüngtek minden szaván, annyira koncentráltak, hogy még a szarvacskájuk is beleremegett.

-Tehát, gyerekek…-kezdte Csiga mama. - Az a kérésem, hogy mielőtt kicsúsztok a nyílt terepre, alaposan nézzetek körül. Először balra, azután jobbra, majd még egyszer balra, nem-e közelít béka, egér, sün vagy ember. Ezután utána felfelé is kémleljetek, hogy nem-e láttok csigaforgató madarat. Ha tiszta a levegő, indulhattok. A túloldalról ugyanígy jöhettek vissza biztonságban.

A kiscsigák a mama tanításai alapján tüzetesen felmérték a terepet, mielőtt a járda felé indultak, így jól ki tudták számolni az időt, hogy biztonságosan oda és vissza is érjenek. A fűben falatoztak, mikor észrevettek egy idegen csigát, aki a járdán csúszott. De megláttak egy sétáló kislányt az anyukájával is, akik épp a csiga felé tartottak.

–Óóó! El fogják taposni!-kiabáltak rémülten a szarvukat és a fejüket kapkodva. Már egészen közel értek a csigához, mikor a kislány észrevette a csigát és odaszaladt. Mikor a csiga meglátta, hogy a kislány felé szalad, még az esernyőjét is elejtette, és a szemét is szorosan becsukta ijedtében. A csiga család és a barátok is feszülten figyelték, mi fog történni. Közben a kislány anyukája is odaért. És ekkor a kislány némi töprengés után megfogta a csiga házát és felemelte a rémült csigát, majd óvatosan a közeli zöldbe, a füves terület biztonságos részére tette.

-Így ni! –mondta. –Most már biztonságban vagy, nem fog senki eltaposni, de jobban vigyázz legközelebb! –szólt kedvesen a csigának, közben még a mutatóujját is figyelmeztetőleg felemelte. Anyukája megdicsérte, majd tovább sétáltak.

A csigák megkönnyebbültek és hálás szívvel gondoltak a kislányra. A rémült csigát, Csiga Csanit is meghívták egy délutáni teázásra, hogy megkóstolhassák a legújabb, különleges teafüvet, amit Csiga mama hozott a gyógynövény boltból.  A következő napokban több megmentést is láttak. Egy kisfiú a barátjával mentett meg 2 csigát, egy másik testvérpár az apukájával, és láttak egy nagymamát is, aki a kis unokájával szintén séta közben helyezte biztonságba az épp veszélyben lévő csigát, le a puha, bársonyos fűbe. Sőt, egy alkalommal egy okos kutyust is láttak, amelyik csak megszaglászta a rémült csigát, de se le nem pisilte, se meg nem nyalta, csak vakkantott párat, majd hagyta, hogy a gazdája megfogja a csigát és odébb tegye az út közepéről, nehogy baja essen.

A gyerekek és a családok egymásnak mesélték sorra, hány csigát sikerült megmenteniük, szinte már versenyeztek, ezért a környéken eső előtt és után is biztonságosabb lett az élet a csiga családok számára is.

-Ha esős időben kell elmennetek otthonról, kérlek, Te is jól nézz körül, hogy nem-e csúszik éppen alig észrevehetően az úton egy kissé figyelmetlen, „sietős” csiga! :)

-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.