A mese szerzője: Cs. Levente
Hol volt,
hol nem volt, még az Óperenciás tengertől hát, egy kicsit balra, meg még azon
is túl, tudjátok, van az a kurta farkú malac, amelyik túr, -na, az pont nem
látszott-, na, arra volt egy nagy ország. Ennek az országnak volt egy királya,
a királynak egy népe. Itt élt egy nagyon szegény anyuka, akinek volt egy fia,
akit úgy hívtak: Kispista Józska. Már egy jó ideje el akarta küldeni egyetlen
gyermekét szolgálni valahova, de egy dolog tartotta ettől vissza: meg akarta
várni, amíg fia eléri a tizennyolc éves kort.
Amikor végre
betöltötte, így szól hozzá az anyja:
-No, fiam,
már sok ideje várok, most már elküldelek szolgálni. Menj, s egy esztendő
leteltével gyere csak vissza!
-Igen, anyám.-mondta.
Minden úgy
is lett. Kispista Józska elindult szolgálatot keresni. Ahogy így megy-mendegél,
egyszer egy erdőbe ér. Ott meglát egy öreg fakunyhót. Bekopogtatott. Egy öreg
favágó nyitott ajtót. Megkérdezte:
-Hol jársz
erre, ahol madár se jár?
-Szolgálatot
keresek, uram.
-Gyere be/el
hozzám szolgálatra. Egyéb dolgod nem lesz, mint nekem segítened a favágásban,
majd az összes fát felteszed a szekérre, s kiviszed a vásárra, s mindet eladod.
Természetesen a fa egy részét nem viszed el, mert azzal fogunk tüzelni.-mondta
a favágó.
El is
felejtettem mondani, hogy a favágónak volt egy gyönyörű leánya: Rózsa Mariska.
Amint megpillantották egymást, egyből egymásba szerettek. Ez örömmel töltötte
el a favágót, mert Rózsa Mariskának éppen férjet keresett.
Majd mikor
megmutatta a favágó Józska szobáját, azt mondta neki:
-Na, te
legény, én az mondom, szolgálatod leteltével azt kérhetsz tőlem, amit akarsz.
-Rendben.-felelte
a fiú.
Másnap
megkezdődött a munka. Aznap Józska hamarabb kelt, és nekikezdett a munkának.
Egyébként nem tudom, hogy mondtam-e, de Józska nagyon kíváncsi is volt, ennek
köszönhetően az utolsó napon, az utolsó fa kivágásának közepette elgondolkodott
azon, hogy vajon mi lehet az erdő többi részén. Elindult hát.
Az erdő
másik felén egy barlang volt, amelynek óriási bejárata volt. Józska bement és
nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy mennyire le kellett hajolnia, hogy
beférjen. Egyszer csak hallotta, hogy valaki itt horkol. Körülnézett. Hát,
egyszer csak észreveszi, hogy ott van egy ici-pici kis ágy, benne pedig alszik
egy ici-pici kis törpe. Amikor Józska ki akart menni, véletlen fellökött egy
kis szekrényt, amelyen egy kis cserépedény állt. Hát, ez a kis cserépedény
leborult és mérete ellenére akkorát csörrent, hogy még a király udvarában is
lehetett hallani.
Na, a törpének
sem kellett több, úgy felébredt, ahogy csak lehet, és úgy ordított, hogy csak
na:
-Ki tört be
a házamba?! És ki vagy te? Takarodj innen!-üvöltött a törpe és azzal a
lendülettel nekiszaladt Józskának és kiöklelte a házából. Erre Józskának sem
kellett több, megfogta a törpét és úgy
magyarosan odavágta a fához. Ezzel a törpe ottmaradt. Egyszerre csak megszólal
a barlang:
-Köszönöm,
hogy megszabadítottál ettől a gonosz törpétől! Jutalmul neked adom a törpe
összes rabolt aranyát és egy zsákot. –Majd a barlang száján kijött minden.
Józska visszament a favágóhoz. Letelt az utolsó nap is. Kérte a fizetségét, s a favágó odaadta a leányát. Szereztek egy papot, összeadták őket, ott volt még Józska anyja is. Nagyon örült. Aztán hazamentek és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze (beleértve az illusztrációkat is) egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző(k)/Alkotó(k) engedélye nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése