24. mese: Kispista Józska és a favágó

 A mese szerzője: Cs. Levente

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengertől hát, egy kicsit balra, meg még azon is túl, tudjátok, van az a kurta farkú malac, amelyik túr, -na, az pont nem látszott-, na, arra volt egy nagy ország. Ennek az országnak volt egy királya, a királynak egy népe. Itt élt egy nagyon szegény anyuka, akinek volt egy fia, akit úgy hívtak: Kispista Józska. Már egy jó ideje el akarta küldeni egyetlen gyermekét szolgálni valahova, de egy dolog tartotta ettől vissza: meg akarta várni, amíg fia eléri a tizennyolc éves kort.

Amikor végre betöltötte, így szól hozzá az anyja:

-No, fiam, már sok ideje várok, most már elküldelek szolgálni. Menj, s egy esztendő leteltével gyere csak vissza!

-Igen, anyám.-mondta.

Minden úgy is lett. Kispista Józska elindult szolgálatot keresni. Ahogy így megy-mendegél, egyszer egy erdőbe ér. Ott meglát egy öreg fakunyhót. Bekopogtatott. Egy öreg favágó nyitott ajtót. Megkérdezte:

-Hol jársz erre, ahol  madár se jár?

-Szolgálatot keresek, uram.

-Gyere be/el hozzám szolgálatra. Egyéb dolgod nem lesz, mint nekem segítened a favágásban, majd az összes fát felteszed a szekérre, s kiviszed a vásárra, s mindet eladod. Természetesen a fa egy részét nem viszed el, mert azzal fogunk tüzelni.-mondta a favágó.

El is felejtettem mondani, hogy a favágónak volt egy gyönyörű leánya: Rózsa Mariska. Amint megpillantották egymást, egyből egymásba szerettek. Ez örömmel töltötte el a favágót, mert Rózsa Mariskának éppen férjet keresett.

Majd mikor megmutatta a favágó Józska szobáját, azt mondta neki:

-Na, te legény, én az mondom, szolgálatod leteltével azt kérhetsz tőlem, amit akarsz.

-Rendben.-felelte a fiú.

Másnap megkezdődött a munka. Aznap Józska hamarabb kelt, és nekikezdett a munkának. Egyébként nem tudom, hogy mondtam-e, de Józska nagyon kíváncsi is volt, ennek köszönhetően az utolsó napon, az utolsó fa kivágásának közepette elgondolkodott azon, hogy vajon mi lehet az erdő többi részén. Elindult hát.

Az erdő másik felén egy barlang volt, amelynek óriási bejárata volt. Józska bement és nagyon meglepődött, amikor meglátta, hogy mennyire le kellett hajolnia, hogy beférjen. Egyszer csak hallotta, hogy valaki itt horkol. Körülnézett. Hát, egyszer csak észreveszi, hogy ott van egy ici-pici kis ágy, benne pedig alszik egy ici-pici kis törpe. Amikor Józska ki akart menni, véletlen fellökött egy kis szekrényt, amelyen egy kis cserépedény állt. Hát, ez a kis cserépedény leborult és mérete ellenére akkorát csörrent, hogy még a király udvarában is lehetett hallani.

Na, a törpének sem kellett több, úgy felébredt, ahogy csak lehet, és úgy ordított, hogy csak na:

-Ki tört be a házamba?! És ki vagy te? Takarodj innen!-üvöltött a törpe és azzal a lendülettel nekiszaladt Józskának és kiöklelte a házából. Erre Józskának sem kellett több, megfogta  a törpét és úgy magyarosan odavágta a fához. Ezzel a törpe ottmaradt. Egyszerre csak megszólal a barlang:

-Köszönöm, hogy megszabadítottál ettől a gonosz törpétől! Jutalmul neked adom a törpe összes rabolt aranyát és egy zsákot. –Majd a barlang száján kijött minden.

Józska visszament a favágóhoz. Letelt az utolsó nap is. Kérte a fizetségét, s a favágó odaadta a leányát. Szereztek egy papot, összeadták őket, ott volt még Józska anyja is. Nagyon örült. Aztán hazamentek és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

 -A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze (beleértve az illusztrációkat is) egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző(k)/Alkotó(k) engedélye nélkül.