Lili szobája igazi kislány szoba volt. Rózsaszín és lila virágos kép díszítette az egyik falát, ezt egyik hétvégén közösen festették anyával. Szép virágok illatoztak a polcán, minden másnap együtt öntözték meg anyával és néha, ha szükséges volt, át is ültették őket.
Az ablakon bekandikáló huncuűt napsugarakat és éjjel a Hold fényét a selymes függönyök szűrték meg, mire megpihent Lili selymes haján vagy a szőnyeg mintáin. Esténként a pihe-puha paplan süppedő melegsége fogadta, amin mindig ott maradt anya vagy apa illata, mindig azé, aki éppen este mesét olvasott neki.
A szobában a legkedvesebb könyveit az éjjeli szekrényen tartotta, nem a könyves polcon, hogy mindig a közelben legyenek, ha éppen kedve támad lapozgatni őket. Rózsaszín doboza tele volt szebbnél szebb színes ceruzával, bojtos mamusza az ágy mellett sorakozott. Rajzait vagy az asztalánál vagy a mély, süppedős, meleg szőnyegen rajzolgatta, mindig nagy gondossággal. Ezek bekerültek egy nagy mappába végül, ahol anya gyűjtögette őket. Az éjjeli szekrény fiókja rejtette a hercegnős koronáját és a csillámos-bojtos, csilingelő tollát is, mellette a ceruzás doboz és egy nagy köteg rajzlap.
Külön fiőkja volt a sok csatnak, csodaszép hajgumiknak és a fésűknek. A komód legalsó fakkjában pedig legkedvesebb babája, Panni ruháit tartotta, amiket anya egyik barátnője varrt neki ajándékba. Csillámos labdái vagy a játékos dobozban pihentek, vagy a szőnyegen hevertek erre-arra.
Lili mostanában nehezebben aludt el este, a
délutáni alvást pedig egyenesen utálta már. Úgy érezte, ennyi alvás neki nem
kell, ez egyszerűen túl sok, ezért nem
értette, hogy az anyukája miért erőlteti ennyire. Tegnap délután sem volt hajlandó még
két órára sem lepihenni, hiába kérlelte az anyukája, aki végül belefáradt és
feladta.
A mai nap nagyon hosszú volt, óvodai ebéd után még játszótérre mentek, majd a boltba. Lili már nagyon kimerült volt, de még mindenképpen játszani szeretett volna fürdés után. A mese végét is alig hallotta végül, pedig a kedvence volt. Édesanyja már kiment a szobából, azt hitte, Lili végre elaludt, de bizony nem.
Csak úgy tett, mintha… de valahogy mégsem jött álom a szemére.
Kis fény még beszűrődött az ajtón át,
anyukája mindig kicsit résnyire nyitva hagyta neki, mert Lili félt a
sötétben. Végül vettek neki egy szép rózsaszín lepkés éjjeli fényt, ami egész
éjjel halványan világított neki, hogy ne féljen. Ez segített, hogy ne féljen, mikor egyedül marad a szobájában.
Alig várta, hogy anyukája kimenjen a
szobából, mert elég fárasztó volt úgy tenni, mintha már aludna. "Ez a tettetés igazán
nem nekem való..." -gondolta. Szóval türelmetlenül megvárta, hogy édesanyja kimenjen
a szobából, behajtsa az ajtót, és abban a pillanatban kipattant a szeme. Nézte
az árnyakat, a szobája ablakán beszűrődő halvány fénysugarakat, az ablaka alatt
elsuhanó autók lámpáinak érdekes fényét, hallgatta a bagoly huhogását, és az utcájukban álló magas fák
lombjának susogását. Ezek a szokásos fények, zörejek, neszek megnyugtatták.
Miközben azon morfondírozott, holnap mit
játsszon, babázzon vagy főzőcskézzen, egyszer csak megszólalt egy kedves hang:
-Lili, hát te miért nem alszol?
Nagyot dobbant a szíve, és majdnem összepisilte magát ijedtében, úgy meglepődött. A hang irányába nézett, de a
félhomályban nem igen látott semmit. Majd kisvártatva rájött, hogy a kis polcon
ülő manócska felől jött a hang.
-Te beszélsz, kismanó?-kérdezte Lili.
-Hát persze, hogy én.-felelte a manó.
-Tudod, hogy nagyon megijesztettél?
-Sajnálom, Lili, nem szándékosan tettem.
De miért nem alszol még? Elég késő van, holnap nagyon álmos leszel.
-Áhh, anya is mindig ezt mondja, olyan
unalmas már!-duzzogott Lili. -Te is csak piszkálni akarsz?-kérdezte
dühösen.
-Nem, dehogy. Igazából álommanó vagyok,
azokhoz a gyerekekhez kerülök, akik nehezen alszanak el vagy nem is akarnak
este aludni. Hallottam, hogy már a délutáni alvást sem akarod. Miért?
-Hát, mert egyáltalán nem vagyok fáradt,
és az unalmas alvás helyett inkább az időt játékkal tölthetném.-mondta Lili.
-Én úgy láttam, mintha ma különösen elfáradtál volna. Kicsit úgy van ez, mint a szomjúsággal. Ha szomjúságot érzel, az azt jelenti, hogy aznap keveset ittál és ki vagy
száradva. Ha pedig kimerült vagy, lehet, hogy alig pihentél napok óta. A játék sem esik olyan jól fáradtan, nem igaz? Mindenkinek
szüksége van nyugodt alvásra, mert különben a testünk kifárad,
teljesen lemerül, mint az elem a zenélő játékaidban.
-De anya mindig erőlteti a délutáni alvást
és este is időben le kell feküdnöm! –panaszkodott Lili.
-A felnőttek szívesen cserélnének veled, tudod? Ők kevesebbet tudnak aludni, mint a gyerekek, mert sok a dolguk és mellette a gyerekeikkel is szeretnének időt tölteni. Az alvás jó dolog ám! Anyukád csak azt szeretné, hogy vidám, jókedvű legyél és ez csak úgy sikerülhet, ha időben lefekszel és kipihened magad. Így másnap sokat tudsz játszani és futkározni.
Magad mellé veheted Panni babádat
is, takargasd be, és pihenjetek délután 1-2 órát. Mikor majd iskolás leszel, ott már nem
lesz délutáni alvás, akkor pedig lehet, hogy hiányozni fog. És meglátod, akkor
már estére úgy kifáradsz, hogy könnyen el fogsz tudni aludni, és kipihentebben
fogsz ébredni reggel.
-Este csak akkor szeretek aludni, ha már
nagyon fáradt vagyok.-mesélte Lili.- És hétvégén se tudok mindig aludni. Kimegy
az álom a szememből, hétköznap meg pont fordítva van, még úgy aludnék. Nem is
értem ezt.
-Néha az időjárás változása is megzavarja a gyerekeket.-szólt szelíden a manó. -Ha alvásra készülődve behunyod a szemed és csendben elképzeled, mit és kivel szeretnél majd játszani, ha felébredsz vagy arra gondolsz, hogy milyen jó dolgok történtek veled addig aznap, az is segít a pihenésben.
Lili a tincseit tekergetve a manó szavain töprengett egy darabig, majd így szólt:
-Anyu mindig azt mondja, jobb a kedve és erősebbnek érzi magát, ha sokat alszik. Este lefekvés előtt mindig jól kiszellőzteti a szobámat, hogy friss levegő legyen. Ilyenkor mindig kicsit magamra kell húznom a takarómat, de nemsokára a meséléstől mindig felmelegszem itt belül. Szeretem, ha együtt megágyazunk, és mellém bújva átölel, úgy olvassa a mesét. Akkor titokban mindig beszippantom az illatát, simogatom a kezét vagy a ruháját. Miközben olvas, néha lehunyom a szemem és csak hallgatom a hangját. Ezt így nagyon szeretem. Utána mindig szépeket álmodom.
Néha meditálunk anyuval, ha látom, hogy épp ezt csinálja a nappaliban, és ő mindig megengedi, hogy odaüljek és hallgassam vele a zenét és én is csinálhatom, amit ő. Vagy iszunk egy kis citromfű teát. Tényleg finom citrom íze van!
És képzeld! Ha kimarad a mese este vagy délután, akkor előfordult már, hogy rosszat álmodtam. Bár néha már nem is emlékszem a mese végére, mert már rég alszom, mire anya vagy apa végigmeséli a mesét. De a kedvenc mesémet kívülről fújom! Aztán néha kedvességből úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy lerövidítik a szöveget, pedig észreveszem ám... De te miért vagy itt?
-Tudod, Lili, mi álommanók nem ülünk ám mindenkinél a polcon. Megérezzük, hol van ránk szükség. Odarepülünk,
belesünk az ablakon, meghallgatjuk veletek együtt az esti mesét, és ha már
félálomban vannak a gyerekek, besurranunk az ablakon át, meghintjük a gyermekek
szemét varázslatos Álomporral, így könnyebben elalszanak, szebbeket álmodnak.
Lányoknak rózsaszínt vagy sárgát, fiúknak kéket vagy zöldet használunk.
-Nahát, tényleg?-ámuldozott Lili.
-Tényleg.-felelte kedvesen az álommanó. -De az
álompor csak akkor hatásos, ha a gyerekek is már kicsit álmosak, betakaróztak és próbálnak lehunyt szemmel elaludni. Használhatod a sárga, puha, bársonyos alvós
rongyikádat is, ha úgy érzed, az is segít az elalvásban vagy öleld át Panni
babádat. Ha lehunyod a szemed, és számodra kedves dolgokra gondolsz, akkor már hamarosan érkezhet az Álompor.
-Jó, jó, álommanó, de most már ne
beszélgessünk! -ásított nagyot Lili. -Nagyon álmos vagyok, aludni szeretnék, holnap sok dolgom van!-pislogott. -Szép álmokat, álommanó! Hintsd majd rám azt a varázslatos Álomport! A rózsaszínt!
-Úgy lesz, Lili, szép álmokat neked is!-simogatta
meg az arcát az álommanó, majd meghintette a kislány félig lehunyt, álmos szemeit a különleges, rózsaszín Álomporral.
Másnap Lili anyukája ebéd után ámulva látta,
hogy Lili készülődik a délutáni alváshoz. Beágyazott magának és Panni babának,
betakargatta, majd így ringatta:
-Gyere, Panni babám, pihenjünk így ebéd után
most is egy kicsit, hogy utána frissek legyünk délutánra! Teadélután lesz, a maci család jön vendégségbe, rajzolni is szeretnék és táncolni! Azután este megint jöhet anyával a mese, majd a varázslatos Álompor! Most a sárgából kérek majd!
Hirtelen eszébe jutott, hogy talán az oviból Zalánnak is jó lenne otthonra egy ilyen zöld vagy kék Álompor. -Majd beszélek este a manóval... -határozta el, mielőtt elaludt.
-A Szerzői jogokra való tekintettel a https//zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.
