Csiga mama a városban lakott gyermekeivel, akiket gyakran meglátogattak a barátaik. Eső után szerettek igazán sétálni összeverődve, pedig Csiga mama nem győzte inteni őket, mire vigyázzanak. Mamának a boltba menet vagy séta közben a gyerekekkel, a kicsiknek pedig a barátokhoz menet vagy szintén a közös barangolás során kellett nagyon óvatosnak lenniük. Így teltek a napok a városban, igazi jó barát lett Csiga Csilla, Csiga Csaba, Csiga Zsiga, Csiga Biga és Giga Csiga.
Vidéki
rokonaik egy erdő széli kertes házban laktak. Nekik attól kellett tartani
ősszel, hogy amikor az avart a háziak összegereblyézik, ők már ne legyenek ott.
Így jó előre megtervezték az utat a kerten keresztül, hogy még időben
eljussanak a kerítésen kívülre, mire a házigazdák elkezdik az avar
összeszedését. A gazdák ugyan nem égettek
avart, hanem komposztáltak, de a csigák úgy gondolták, mindenképpen jobb az
elővigyázatosság, hogy megóvhassák magukat és a csigagyerekeket. Mivel a
kerítésen kívül sosem szedték össze az avart, így a vidéki rokonok egy közeli
fa tövébe költöztek télire. Jól beleásták magukat a mély avarba vagy épp a
földbe, -ki hogy szerette.
Miután egy
szép napon a városi csiga család megreggelizett, eső utáni sétára mentek a
gyerekek a barátaikkal. Késő délután értek
haza, megannyi élménnyel és még több kérdéssel. Alighogy haza értek, már körbe
is állták Csiga mamát és faggatták:
-Mama!
Képzeld, találtunk egy sérült házú csigát, meg volt roppanva. –mondta Csiga
Zsiga. -Kihívtuk a csigamentőt, bevitték a kórházba, de a mentőorvos csiga azt
mondta, nagyon súlyos a sérülése, nem biztos, hogy meg fogják tudni gyógyítani…
-mesélték a többiek is szomorúan.
-Nézze,
Csiga mama! –mutatták a kis csigabarátok, Csaba és Biga. –Találtunk üres
csigaházakat is! Hát, hova költöztek el belőle a csigák? Nem volt már nekik
kényelmes a házuk?
-Ó, drágáim,
egyszerre csak egyet kérdezzetek, szépen sorban, és mindenkiére válaszolni
fogok. –intette türelemre Csiga mama a kicsiket. –Vegyük hát sorra, gyerekek.
–kezdett bele Csiga mama.
-Tudjátok, a
kiscsigák a házukkal együtt születnek meg, a petékből, amiket én és a Papa
rakunk, mert mindketten tudunk petét rakni. Ezt úgy mondjuk, hogy kétneműek
vagyunk. A pici csigák a házukkal együtt növekednek, mert a csigák nem tudják
elhagyni a házukat, vagyis nem tudnak kijönni belőle, ha nem tetszik nekik,
mert bele vannak nőve. Kivéve másik
rokonainkat a meztelen csigákat, nekik egyáltalán nincs házuk. Tehát,
csillagom, ha üres csigaházakat találtatok, az sajnos azt jelenti, hogy az
abban élő csigát kiszedték belőle.
-Kiszedték??
De hát miért? –hüledeztek a csiga gyerekek szinte egyszerre.
-Hát, azért
–folytatta Csiga mama-, mert éti csigát esznek a békák, az egerek, a sündisznók
és a csigaforgató madarak, sőt, még az emberek is, akik a hagyományos ételeik
mellett valami szokatlan ételre is vágynak… -sóhajtott szomorúan Csiga mama. -Ezért
kérem tőletek, hogy legyetek nagyon óvatosak, mert még itt a városban is sok
veszély leselkedik ránk. Az erdőben inkább az erdei állatok miatt , de itt a
városban ugyanúgy, és arra is figyelnünk kell, hogy eső után, ha kimegyünk
sétálni, elég gyorsak legyünk, hogy a
járdán közlekedő emberek ne tapossanak
el. Múlt héten Csiga Elemér bácsi hunyt
el, egy eső utáni séta alkalmával. A héten lesz a búcsúztatója, hiszen mondtam
reggeli közben, hogy a Papával holnap oda megyünk…
-És akkor
már ki sem mehetünk többet az utcára? –ijedeztek a csiga gyerekek.
-Én nem
akarok többé kimenni, nem akarom, hogy eltapossanak, olyan fiatal vagyok
még!-kiáltott fel Csiga Csilla.
-Engem nem
taposnak el, majd meglátjátok, mert én kékvérű vagyok! –vágott fel büszkén Giga
Csiga.
-Ugyan,
Giga, ne legyél olyan pökhendi, mindannyiunknak kékes a vérünk, nem csak
neked!-szólt rá Csiga Csaba.
-Mert réztartalmú hemocianin van benne. Tegnap olvastam a biológia könyvben.-jelentette
ki Csiga Zsiga tudományos arccal.
-Jól van,
gyerekek, nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj! Baleset mindenkivel
előfordulhat, de azokkal sokkal ritkábban, akik elővigyázatosak. Természetesen
ki lehet menni sétálni minden nap, hiszen szükségünk van a friss levegőre és
ennünk is kell. A holnapi közös sétánkon újra szépen megmutatom, hogy tudtok a
lehető legóvatosabban közlekedni úgy, hogy ha nem vagyunk veletek Papával,
akkor is biztonságban legyetek. Egymásra és magatokra is vigyáznotok kell,
megígéritek?-kérdezte Csiga mama.
-Csiga
becsületszavunkat adjuk, Mama! Úgy lesz, Csiga mama! –vágták rá kórusban
lelkesen, egymást túlharsogva a csiga gyerekek.
Másnap megint
esős idő volt, ezért jóval reggeli után tudtak csak elindulni. Csiga mama
türelmesen elmagyarázott mindent, a csiga gyerekek csüngtek minden szaván,
annyira koncentráltak, hogy még a szarvacskájuk is beleremegett.
-Tehát,
gyerekek…-kezdte Csiga mama. - Az a kérésem, hogy mielőtt kicsúsztok a nyílt
terepre, alaposan nézzetek körül. Először balra, azután jobbra, majd még
egyszer balra, nem-e közelít béka, egér, sün vagy ember. Ezután utána felfelé
is kémleljetek, hogy nem-e láttok csigaforgató madarat. Ha tiszta a levegő,
indulhattok. A túloldalról ugyanígy jöhettek vissza biztonságban.
A
kiscsigák a mama tanításai alapján tüzetesen felmérték a terepet, mielőtt a
járda felé indultak, így jól ki tudták számolni
az időt, hogy biztonságosan oda és vissza is érjenek. A fűben falatoztak, mikor észrevettek egy idegen csigát, aki a járdán csúszott. De megláttak egy sétáló
kislányt az anyukájával is, akik épp a csiga felé tartottak.
–Óóó! El
fogják taposni!-kiabáltak rémülten a szarvukat és a fejüket kapkodva. Már
egészen közel értek a csigához, mikor a kislány észrevette a csigát és
odaszaladt. Mikor a csiga meglátta, hogy a kislány felé szalad, még az
esernyőjét is elejtette, és a szemét is szorosan becsukta ijedtében. A csiga
család és a barátok is feszülten figyelték, mi fog történni. Közben a kislány
anyukája is odaért. És ekkor a kislány némi töprengés után megfogta a csiga
házát és felemelte a rémült csigát, majd óvatosan a közeli zöldbe, a füves
terület biztonságos részére tette.
-Így ni!
–mondta. –Most már biztonságban vagy, nem fog senki eltaposni, de jobban
vigyázz legközelebb! –szólt kedvesen a csigának, közben még a mutatóujját is figyelmeztetőleg
felemelte. Anyukája megdicsérte, majd tovább sétáltak.
A csigák
megkönnyebbültek és hálás szívvel gondoltak a kislányra. A rémült csigát, Csiga
Csanit is meghívták egy délutáni teázásra, hogy megkóstolhassák a legújabb,
különleges teafüvet, amit Csiga mama hozott a gyógynövény boltból. A következő napokban több megmentést is
láttak. Egy kisfiú a barátjával mentett meg 2 csigát, egy másik testvérpár az
apukájával, és láttak egy nagymamát is, aki a kis unokájával szintén séta
közben helyezte biztonságba az épp veszélyben lévő csigát, le a puha, bársonyos
fűbe. Sőt, egy alkalommal egy okos kutyust is láttak, amelyik csak
megszaglászta a rémült csigát, de se le nem pisilte, se meg nem nyalta, csak vakkantott
párat, majd hagyta, hogy a gazdája megfogja a csigát és odébb tegye az út
közepéről, nehogy baja essen.
A gyerekek
és a családok egymásnak mesélték sorra, hány csigát sikerült megmenteniük,
szinte már versenyeztek, ezért a környéken eső előtt és után is biztonságosabb
lett az élet a csiga családok számára is.
-Ha esős időben kell
elmennetek otthonról, kérlek, Te is jól nézz körül, hogy nem-e csúszik éppen
alig észrevehetően az úton egy kissé figyelmetlen, „sietős” csiga! :)
-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.
