2. mese: A falevél

Volt egyszer egy kis falevél, Levelentyű, amely a többi falevéllel együtt egy fa ágain üldögélt. Társai között voltak kisebbek-nagyobbak, közepesek is. Nyár vége volt jócskán, de az időjárás még bizonyos napokon meglepő módon nyárias volt.

A fa egy nagyváros viszonylag csendes részén állt, sok másik fával együtt, egy parkos részen.

Kora ősszel, mikor még éppen csak elkezdődött az iskola és újra jártak bölcsibe és oviba is a gyermekek, már nagyon várták a falevelek, hogy leeshessenek a fáról és elindulhassanak kalandos útjukra. A kora őszi időjárás olyan változékony volt, mint egy kamasz hangulat ingadozásai. Egyik nap igazán meleg, másik nap hirtelen igazi őszi hűvös időjárás volt, sok esővel, nagy széllel, amely kishíján többször is leszakította száráról Levelentyűt. De aztán olyan hamar elvonult a felhőszakadás, ahogyan jött, újra kisütött a nap délutánra, majd a következő napokban is.

Levelentyű vegyes érzésekkel várta a közelgő természetes száradást és a lepottyanást, mert bizony egészen rémisztő történetek is jártak szájról-szájra a fa lombjában körbe-körbe, hogy mi is történik majd a falevelekkel, miután leestek a fáról.

Egyikük azt mondta, hogy ha éppen nincs szél, még egy incifinci szellő sem, akkor csak a fa tövébe hullanak. Ha pedig így van, és a szél eláll, akkor nem sodorja őket tovább semerre, így lemaradnak egy csomó kalandról. Jön egy parkgondozó és összeszedi a lehullott avart, amit rengeteg kis lehullott társukkal alkotnak a falevelek. Ebben épp csak annyi kaland van, amíg kiderül, hogy gereblyével dolgozik a parkgondozó vagy egy avarszívó gépezettel, amely egy nagyobb porszívóra hasonlít, csak az kifejezetten az avar gyorsabb összeszedésére való. A gereblyézés jobb, mert ott még a szabadban lehetőség van megszökni, ha egy kósza Szélúrfi arrafelé fúj, és segít néhány falevélnek meglógni, mert ha már összegereblyézték őket, mennek is azonnal egy nagy fekete műanyag zsákba, majd elviszik őket, elégetik, és füstjük jelzi majd további létezésüket.

A szippantásos verzió sem tetszett neki sokkal jobban, mert ott a nagy szívóerőtől félt nagyon, meg attól, hogy vajon milyen lehet a gépezet belsejében, amíg kiveszik őket, majd ismét műanyag zsák és égetés vár rájuk, vagy jobb esetben, komposztnak való felhasználás, de ez inkább családi házaknál, környezettudatos gazdáknál fordulhat elő.

Azt mondták, falevélként egy erdőben leesni a fáról a legjobb. Mert ott rengeteg fa van, friss erdei illat, néha kirándulók zaja, és nagy kaland, ha egy kiránduló meghömpölyögteti őket, mikor a majdnem térdig érő avarban végiggázol vagy épp fetreng benne, kezével belemarkol az avarba és örömében fel-feldobálja őket. Nagy buli, a gyerekek nagy örömmel csinálják mindig, ha épp száraz idő van. Szóval erdőben lenni jobb, de Levelentyű életében jelenleg másképp alakult.

Tehát kis falevélkénk mindenképpen abban reménykedett, hogy ha eljön leesésének az ideje, akkor éppen valamekkora szél lesz, hogy tovább utaztassa őt ismeretlen kalandok felé. Erre nagyon vágyott. Hogy kicsit kalandozhasson, hogy örömet okozzon valakinek, mielőtt végleg elszárad és újra hasznos része lesz a természetnek.

Eltelt egy hónap, amikor úgy igazán hűvösre fordult a hőmérséklet, és ez állandósulni látszott. Most már olyan igazi őszi idő volt, hideggel, hűvös, erősödő széllel, sok esővel.

Egy nagy vihar közben Levelentyű el is szakadt a fától, több más társával együtt és a vihar után a fától nem messze, a fűben kötöttek ki.

Nagyon izgult, hogy még támadjon fel ennél is erősebben a szél, mert nem akarta avarként komposztként végezni, kalandozásra vágyott.

De megjelent a parkgondozó, minden lehullott falevél rémálmával, egy ÚJ, nagy gereblyével és nekilátott a gereblyézésnek. Levelentyű is a kupacba került, szerencséjére nem az aljára, hanem az oldalsó részére. Reszketve rimánkodott magában még egy jókora szélért, hogy kiszabadulhasson innen.

Vágya teljesült, mert a szél felkapta és elég messze repítette a fától kis társaival együtt. Még a parkban voltak, várakozva néztek körül, mikor hirtelen csaholva megjelent egy szeleburdi, játékos barna szőrgombóc, egy kiskutya. Mindent izgatottan megszimatolt, a kavicsokat, a földet, a leveleket, némelyiket meg is nyalta. Aztán egyszer csak felemelte a lábát és pisilt egy nagyot. A falevelek többsége elázott, szerencsére Levelentyű kimaradt ebből a nem éppen kellemes kalandból. Ha szerencséjük lesz, jön egy nagy eső és lemossa róluk hamarosan a harmatos kutyapisit.

Levelentyű megkönnyebbült, hogy nem járt úgy, mint a többiek. De mire észbekapott, egy járókelő, aki arra sietett, a lábával tovább repítette, jóval messzebb társaitól. Berepült a homokozóba, ott pedig egy baba próbálta meg kíváncsian a szájába gyömöszölni a rémült falevelet. Anyukája odapillantva a barátnős beszélgetésből, ijedtében akkorát sprintelt, hogy még egy rövidtávfutó is megirigyelte volna, de még idejében odaért és kikapta a baba kezéből Levelentyűt, mielőtt a szájába tehette volna. Utána az anyuka eldobta őt jó messzire, a babát pedig felvette és elvitte.

Szél, gereblye-veszély, kutyakaland, szájba gyömöszölés… mi jöhet még?-morfondírozott Levelentyű. Még ideje sem volt felocsúdni, mikor egy vidáman szökdécselő, szőke copfos kislány megállt mellette, alaposan szemügyre vette, majd hirtelen a kezébe kapta.

-Anyaaaaa, nézd milyen szép zöld levelet találtam! Vigyük haza, préseljük le vagy fessük be és nyomjunk szép falevél mintákat a rajzlapomra! –és már zsebre is akarta tenni. De anyukája hevesen tiltakozott.

-Szó sem lehet róla kislányom, gyorsan dobd el azt a falevelet, az előbb láttam erre egy mindent összepisilő szeleburdi kölyökkutyát, biztos ezt a falevelet is összepisilte, ezt biztosan nem visszük haza! Ha tovább sétálunk, az út túloldalán nincs kutyafuttató rész, nagyobb az esélye, hogy tiszta faleveleket gyűjthetünk, amiket haza is vihetünk. Tedd le, Panni, kérlek és menjünk tovább!-mondta a kislány anyukája és Panni érdekes módon annyira fellelkesült, hogy több falevelet is gyűjthetnek, hogy hamar félredobta Levelentyűt és az anyukája után sietett.

Levelentyű fellélegzett, hogy megmenekült a lepréseléstől és összefestéstől, de szinte azonnal újra felkapta a szél, ami jóval nagyobb volt, mint előtte. Elrepítette egy emeletes ház ablakára. A párkányon belesve látta, ahogy éppen egy apuka dorgálta meg kislányát, aki filccel összefirkálta nem csak a szoba falát, de az asztalát és az ágyát is. Végül megbeszélték, hogy lemossák, de a kislánynak is segítenie kell, ha ő firkálta össze és abban maradtak, hogy a jövőben egy hatalmas fehér karton lapot fognak felragasztani az ajtóra vagy a szekrényre, és arra már lehet firkálni naphosszat, amíg be nem telik.

A szomszédos párkányon belesve azt látta, hogy egy kisfiúval társasjátékozik az apukája, hogy könnyebben teljen az idő, amíg otthon kigyógyul a bárányhimlőből. Egy emelettel feljebb egy kedves, idős házaspár nézte a tv-t. A nagymama kötögetett közben, a nagypapa pedig néha felnézett az újságjából, ha valami érdekeset hallott a tv-ben, eközben teáztak, beszélgettek. Felvitte a szél a 10. emeletre is, innen jól látta a szivárványt, ami a két ház között látszódott az eső után, mert időközben kisütött a nap. Az 5.-en egy anyuka éppen megetette a kisbabáját, majd tisztába tette, közben énekelt neki, itt is sokáig elidőzött Levelentyű. A 3.-on egy szabad napos apuka éppen barkácsolt, estére a feleségének és a gyerekeknek készült meglepetéssel, közben vidám zenét hallgatott. A 2.-on egy kismama táncolt meghitten a férjével, az elsőn pedig egy gyógyulófélben lévő kislány az anyukájával óriási szivárványszínű buborékokat fújt rendületlenül a levegőbe a nyitott ablaknál. Mosolyogva nézték, merre viszi őket a szél vagy mikor pukkadnak ki. A földszinten egy kölyökcica hergelte játékosan az idős kutyust, aki békésen fekve tűrte, ahogy a kiscica cincálja a farkát, pofozza az orrát és ugrál a hátán.

Ekkor egy nagyobb széllökés tovább vitte Levelentyűt, át a villamos sínek fölött, ellibegett egy áruház mellett, majd két pékséget is látott, miközben a piac fölött repült el, azután a kertváros felé lökte tova a szél.

Itt látott bokrot nyíró nyugdíjas bácsit, a kutyájával futó szabadnapos kamionost, kertészkedő nénit, cicákat az ablakban heverészve, majd ahogy ide-oda dobálta, lebbentette fel-le a szél, végül kikötött egy kertvárosi iskola udvarán.

Csend volt, mert épp még folyt a tanítás, így Levelentyű itt is körül tudott nézni a szél segítségével, amely hol az emeleti, hol a földszinti ablakpárkányok valamelyikére rakta le. Az egyik teremben éppen informatika óra volt, behúzott függönyök mellett, ezért alig látott valamit a pici résen a függönyök között. Máshol énekóra volt, egy kedves dalt tanultak a gyerekek, mindegyiküknek másképp volt szép a hangja. Egy másik teremben éppen kémia óra volt, kísérleteztek; a harmadikban vidám, kedves rajzokat készítettek a gyerekek; egy negyedikben barkácsoltak, a földszinten a tornateremben ping-pongoztak éppen, a szomszéd teremben az olvasókönyvből meséket olvastak fel egymásnak, a mellette lévőben pedig környezet óra volt.

Levelentyű szinte mindent látott az iskola életéből, majd az ide-oda röpködés után, az udvari homokozóban landolt. Itt várta, hogy kicsengessenek, és jobban szemügyre vehesse az ajtón kiömlő gyerekeket és azt, hogyan játszanak.

Nem kellett sokáig várnia, hamarosan szinte tele lett az udvar, minden csoport mást játszott. Valaki labdázott, focizott vagy kergetőzött, mások beszélgettek vagy LEGO-ztak a barátaikkal. Egy kisfiú egy idő után kiszállt a játékból és a homokozóhoz sétált. Elmerült a gondolataiban. Majd hirtelen meglátta Levelentyűt. Körülnézett, vajon más is észrevette-e? Mikor megbizonyosodott arról, hogy nem, közelebb jött, hogy jobban szemügyre vegye őt, az egyetlen zöld falevelet a homokozó közepén. Levelentyűnek a torkában dobogott a szíve. Örült is és egyúttal a frász kerülgette, hogy észrevették, mert fogalma sem volt, mi fog történni vele.  Eddig annyi szép kalandban volt része, annyi mindent látott, hogy álmodni sem mert ilyet még ott a fa tetején.

A kisfiú, olyan 9 év körüli, szemüveges fiúcska, odaért, és óvatosan felvette. Lesöpörte róla finoman a homokot, alaposan szemügyre vette, jól megnézte, nem-e szakadt vagy lyukas, de minden rendben volt. Levelentyű nagyon izgult, mert a kisfiú hirtelen a kezébe rejtette, de a riadalom csak ezután jött, mert a kis falevél előtt minden elsötétült. A kisfiú ugyanis zsebre tette. Levelentyű izgult is, félt is, és legfőképpen a kisfiú mély zsebében semmit sem látott, csak nagy feketeség volt körülötte. Az udvari szünet után a falevélke még végighallgatott egy környezet –és egy matek órát a kisfiú zsebében. Aztán jöttek a kisfiúért, elindultak haza. A kisfiú remélte, hogy nem mennek boltba, mert akkor még tovább kell vigyáznia a kis falevélre, nehogy baja essen és számára nagyon fontos volt, hogy ez a falevél sértetlenül kerüljön haza. Aznap nem volt vásárlás, a kisfiú megkönnyebbült. Mikor hazaértek, a kisfiú megkérte az anyukáját, hogy üljön le a kanapéra, mert van egy meglepetése. Nagyon izgult. Az anyuka leült és várt, kinyitotta a tenyerét és becsukta a szemét, ahogy a kisfia kérte. A kisfiú óvatosan kivette a zsebéből Levelentyűt és az édesanyja kezébe tette.

Mikor az anyuka kinyithatta végre a szemét, ránézett a kezében lévő kis falevélre, amit a kisfia neki hozott, majd a szemeit egy szempillantás alatt elfutotta a könny és magához ölelte a kisfiát. Mert Levelentyű hihetetlenül gyönyörű szép zöld volt. És szív alakú.

-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

Illusztrált mese, tanmese, felvilágosító könyvek...

                                                   

Milyen mesefajták, könyvek léteznek?


Szerencsére sokféle mese létezik, van miből válogatni. Ha te csak egyféle meséhez ragaszkodsz és csak azt engeded, azzal sincs semmi baj, de lehet, hogy érdemes néha másféle meséket is kipróbálni, mert a változatosság mindenképpen hasznos.
Unalmas sosem lesz a mese vagy a mesélés, de a többféle mese azért jó, mert mindegyik másra jó, más képességeket  hozhat elő, más helyzeteket oldhat meg vagy előzhet meg.

1.-Mese illusztrációval
    -Ha sok kép van egy könyvben az azért jó, mert nagyon kedves illusztrációkat lehet találni a mesekönyvekben, megmaradnak mélyen úgy, hogy még felnőtt korodban is kedvesen gondolsz vissza arra a figurára vagy arra a mesére és nagy az esélye, hogy meg szeretnéd mutatni majd a gyermeke(i)dnek is, egyrészt, hogy megoszd velük az örömödet, hogy hátha nekik is a kedvencük lesz, másrészt pedig mert szeretnéd újra élni azt a gyermekkori érzést, amit akkor éreztél, mikor azt a mesét olvasták neked és azt a kedves kis figurát, rajzot láttad.
   -Ha kevés kép van a mesekönyvben, annak pedig az a nagy előnye, hogy nem egy kész figurát vagy rajzot kapsz, hanem saját magad képzelheted és képzeled el a mese hősét vagy hőseit, ez fejleszti a gyermekek vizualitását, kreativitását.
Le is lehet rajzolni az elképzelt mesealakot, akár a könyvbe, ha van hely, ha nincs, akkor pedig egy külön lapra. Később megnézve ezeket a rajzokat, láthatod, mennyit fejlődött a gyermeked a rajzolásban. Nagy élmény régi rajzokat nézegetni nekik és neked is, szülőként.
Kevés olyan szülő van szerintem, akinél nem kincsként vannak halmokban vagy szépen rendezgetve a gyerekek rajzai, amelyek évek óta gyűlnek. Néha-néha elővéve nagy élmény magadban vagy közösen elővenni és nézegetni őket.

2.-Illusztráció nélküli mese
   -Vannak teljesen kép nélküli mesekönyvek, pl. nekünk ilyen volt a Minden napra egy mese /remélem, jól emlékszem... ;)/. Abban egy darab illusztráció nem volt. Mindenkinek a saját képzeletére volt bízva, hogyan képzeli el a szegény embert és a feleségét, a gyerekeket, az ördögöt, az öreg királyt, a királyfit, a királylányokat és bármelyik szereplőt és ez igazi öröm, mikor szabadon szárnyalhat a képzelet.

3.-Tanmesék
   -Ezek olyan tanulságos történetek, amelyeket tanító szándékkal találták ki gyerekek számára. Régebben a sokat tapasztalt idősek ilyen mesékkel oktatták a gyerekeket, hogy a logikus, ésszerű viselkedést tanulják meg és aszerint éljenek.
 
4.-Felvilágosító mesék, könyvek
   -Első ilyen könyvem Kurt Seelmann: Gólya hozza...? című könyve volt.
Itt is megtalálod:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=20&id=412848

A gyereknek odaadni elolvasni jó, de nem árt jelezni, hogy utána nyitott rá a szülő, ha a gyereknek kérdései is lennének, akkor legyen kivel megbeszélni.
   -Már felnőttként hatalmas megdöbbenés volt, mikor az akkor 3 éves gyerekem és én a Kisvakond mese nézése közben találkoztunk egy vajúdó és szülő nyuszival a mesében. A meglepetésen túl szerintem inkább ijesztő volt egy óvódás korú gyereknek és a Kisvakondot inkább az óvodás korosz-tály nézte és nézi inkább.
   -Érdemes tudatosan keresni olyan felvilágosító könyveket, amelyeket már a kiskamaszoknak oda lehet adni, akár egy beszélgetés előtt, ha úgy ítéljük meg, hogy ez megkönnyíti a dolgunkat, ha szemérmesek vagyunk. Minden korosztály számára lehet találni olyan könyvet, amelyek az ő nyelvükön, az életkoruknak megfelelően ad ismereteket. Legyünk nyitottak, ha utána a benne felmerülő kérdésekre választ keres és vár tőlünk.

5.-Prevenciós mesék, történetek
   -Sok helyzet megelőzésére, kialakulása után megoldásként használható történetek, amelyek segítenek a különböző korosztályoknak megválaszolni félve feltett kérdéseiket.
Témák lehetnek: a szexualitás, az ezzel kapcsolatos kérdések, molesztálás, drogok, alkoholizmus, depresszió, magányosság megelőzése, társas kapcsolatok erősítése, szülőkkel való bizalmas kapcsolat kialakítása-megőrzése, vészhelyzetben a biztos tudat, hogy van hova fordulni, van, aki segít. /Szülők, barátok, rokon, testvér, tanító, stb./

6.-Animációs mesék
   -Modern kommunikációs eszköz. Itt készen kapjuk a mesét, a történetet, a figurákat, szereplőket. Nagyon kedves mesék is születnek és nagyon vadak, agresszívek is, amelyek bizonyos helyzetekben igen ijesztőek is lehetnek.
Nagy munka eredménye, a filmben emberi -és egyéb hangokat, egyéb zajokat, zörejeket, képet és zenéket kombinálva.

7.-Most már ritkábban, de találkozhatunk még diafilmekkel, könyvesboltokban lehet kapni elég sok régebbi, gyermekkorunkból ismert mese diafilm változatát, ahogy diavetítőt is.
Különleges hangulata van. Egy sima fal, félhomály, hangulat és az összetartozás érzése is megvan.
Imádtam.

Megannyi történet és mese közül lehet választani, kár lenne egy félénél leragadni.
A változatosság gyönyörködtet.
De az sem baj, ha a kedvenc mesét már századszor kell elolvasni (vagy már olvasni sem kell, mert megy fejből... :D )


-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

Plüssjáték halmok otthon? Azt mondod: Unalmas porfogók? Azt mondom: Megannyi ismeretet adó, különleges játszópajtás! Segítek, mit kezdj velük, hogy ne csak porfogók legyenek... 2. rész

-Régen, pár évvel egyszer vettem egy különleges plüss repülőt egy turiban. Tavaly vettünk egy mese DVD-t, és rájöttünk, hogy a plüss, amit vettem, Jay Jay, a kisrepülő. Nekünk nagy élmény volt, hogy az új DVD-nkhez van ám plüssünk is! Mert véletlenek ugye nincsenek...

-Olvashattok a plüssel a kézben, róla szóló ismetetterjesztő könyvet vagy nézhettek ilyen műsort. /Pl. Állati küldetés című rajzfilm vagy a tv-ben az Állatkert a hátizsákban-mindkettő Chris és Martin Kraft testvérpáros szereplésével vagy remek műsorok vannak a National Geography-n is, de gondolom, ezeket mindenki ismeri./

-Kiválaszthatunk csak egy játékfigurát, ő méselhet a gyermeknek, miközben mi mozgatjuk, bábozunk vele meseolvasás közben.
Pl.: a Kockásfülű Nyúl plüssbábuval életre kelthetjük a mesét, ha valóságos plüssbábu olvassa fel a gyermeknek a mesét vagy a mesevideót kezünkön a Kockásfülű Nyúl plüssbabuval is nézhetjük közösen.

-Micimackós meséknél elő lehet venni mese felolvasásakor a szereplőket és sorba téve vagy a gyermek köré téve, a gyermek a mese kis szereplőivel együtt hallgatja végig a felolvasott mesét. Vagy lehet nézőközönségnek sorba rakni a közös Micimackós mese nézéshez.

!-Itt érdemes ELŐTTE átgondolni, hogy lehet-e probléma, hiszti abból, ha a nézett vagy felolvasott mese nem mindegyik szereplője van meg nekünk otthon, hogy ne legyen vita esetleg abból, hogy a gyermek az összes többi meseszereplő azonnali beszerzését kéri/követeli. :)
Ha meg tudjuk beszélni a gyermekkel még a mese előtt, hogy ennél a felolvasásnál most csak ezek a plüssök tudnak részt venni, mert pl. a másiknak /amelyik nincs meg nekünk és nem is szeretnénk/nem tudjuk vagy csak később beszerezni/ dolga akadt, megbetegedett, meglátogatta éppen a nagymamáját mondjuk, akkor megelőzhető, hogy probléma legyen ebből. Vagy megbeszélhetjük, hogy egy alkalomra /névnap, születésnap/ megkaphatja. /+1plüss!!!😎😁/
Ha úgy ítéljük meg, hogy aznap nehezebb napja van a gyermeknek és nem tudnánk vele megbeszélni, akkor válasszunk más felolvasási módot vagy más játékot és próbálkozzunk ezzel egy másik nap.

-Ha gyűjtögettünk pontokat bizonyos zöldség-gyümölcs plüssökért, felhasználhatjuk ilyenkor is. Pl.: milyen vitaminok vannak benne, miért hasznos, milyen finom ételeket tudunk belőle készíteni, keressük meg, melyik plüssünk eledele véletlenül éppen az a zöldség/gyümölcs, stb.

-Szerepjátékokat is lehet játszani, pl. Szomorú a nyuszi. Vajon miért lehet szomorú? Fáj a hasa, mert túl sok répát evett? Vagy a foga, mert nem mosta meg minden nap reggel és este? Vagy valaki bántotta? Fél valamitől? Így a játék közben megnyílhat a gyermek és ugyanúgy, mint mesélés közben, ilyen szerepjátékok, jelenetek eljátszásakor is előjöhetnek a gyermeket foglalkoztató témák, gondolatok, félelmek, amiket "bábok", figurák bőrébe bújva talán hamarabb kideríthetünk, mintha kérdezősködünk. Játékkal, játékos mesékkel kijátszhatja magából, feloldódhatnak benne a megélt, esetleg elnyomott gondolatok, félelmek.

-Végül, de nem utolsó sorban: párnacsata helyettesítők is lehetnek. Nálunk ez a legnépszerűbb, kisfiam gurgulázva nevet ilyenkor. 😁 <3

!Fontos, hogy csak gombszem nélküli, nem nehéz rizses töltésű és egyéb kemény részek nélküli plüssöket használjunk és megbeszéljük előtte, hogy a másik arcára, lámpára, ablakra, üveges ajtó felé és egyéb törékeny tárgyak törését okozó helyek felé semmiképpen nem dobálhatunk, mert balesetveszélyesek.
Lehet egymásnak dobálni vagy oda-vissza, minél gyorsabban vagy csak simán megröptetni és azon rötyögni, milyen pózban repült vagy ért földet a plüss dinó, kutyus vagy egér, stb.


Ha pedig úgy döntötök, hogy végképp leszámoltok a plüsshalmokkal és csak párat tartotok meg, bizonyára nem mondok újat azzal, hogy Családsegítőben vagy kórházakban előzetes egyeztetést követően, kimosott és  lehetőleg nem szakadt állapotban szívesen fogadják őket és nagy örömöt okoztok velük olyan gyerekeknek, akiknek esetleg nincs.

Még mindig azt mondod: Unalmas porfogók? ;)
Jó szórakozást!😊


-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

Plüssjáték halmok otthon? Azt mondod: Unalmas porfogók? Azt mondom: Megannyi különleges ismeretet adó, különleges játszópajtás! Segítek, mit kezdj velük, hogy ne csak porfogók legyenek... 1. rész

Nincs olyan kisgyermekes család, ahol ne lennének plüssjátékok, a többségünknél pedig gyakran hegyekben állnak a plüssök, amelyek igazából egy idő után sokak szerint csak porfogók.

De ha átgondoljuk, mégsem azok, mert sok mindenre használhatjátok még őket.
/Sokszor 1-2 kedvenc marad meg állandó játszópajtásnak a gyerekeknek, amellyel alszanak vagy egy szeretett kabala játék szerepet tölt be./
Szóval lássuk, mennyi mindenre használhatjátok őket:

-Meséket lehet vele eljátszani, egy szereplővel, párban vagy akár több szereplővel is, mindig váltogatva őket. Előre kigondolhatod, hogy az aznapi mese felolvasásához melyik plüss/öke/t fogjátok használni, elővenni.

-Van egy Űrlényes mesekönyvetek? És egy Marslakó plüssötök? Adj hozzá még egy távcsövet, pár Földgömbös labdát, egy A2D2-t és kész is a "KÜLÖNLEGES MESEOLVASÓ-SZETT" egy igazán izgalmas felolvasáshoz!😉

-Nekünk vannak plüsseink, amivel bábozni is lehet, egy kisegér, a Kockásfülű Nyúl, egy kiskacsa és a mamája. Bábozva is lehet mesélni, lehet a báb a felolvasó és a mese szereplője is vagy lehetnek hallgatóság is, kedvetek szerint. Mindketten használjátok a bábokat, ne csak a szülő/felolvasó, mert más érzés egyik és másik oldalon lenni, tapasztaljátok meg mindet!

-Lehet orvosos játékot játszani velük. Megvizsgáljuk őket, adunk gyógyszert, stb.
Megnevezzük a gyermek és a plüssjáték testrészeit is, így könnyebben megtanulhatja ő is.

-Játékos tanulás. Többféle szempont szerint lehet így játszani/tanulni.
Pl.: -Válogassuk ki együtt -vagy kérjük meg a gyermeket- a plüssök színe szerint. Kezdjük a 4 alapszínnel. Vagy külön kupacba csak a pirosakat, külön a kékeket, külön a sárgákat, zöldeket, majd a többi szín.
-Keressük meg és tegyük külön a madarakat, emlősöket, ragadozókat!
-Válogassunk aszerint, hogy ragadozók vagy növényevők-e?
-Tegyük külön őket élőhelyük szerint. Melyek élnek Afrikában vagy az esőerdőben, stb.? Hol élnek a pingvinek? /Déli-sark/, hol a jegesmedvék? /Északi-sark/
-Beugratós kérdés: Miért nem eszik a jegesmedve pingvint? /Mert máshol van az élőhelyük./

-Melyek élnek vízben, melyek szárazföldön, melyek kétéltűek?
-Melyek raknak tojásokat, melyek elevenszülők?
-Hány 4 lábú van, hány 2 lábú?
-Melyik háziállat? Melyik vadállat? Van-e valahol kakukktojás? Melyek a házi állatok?Egyszer a gyermek válogat, egyszer pedig a szülő állíthat össze egy csoportot, amiben mindig van 1-2 vagy több kakukktojás. Aki helyesen válogat, kap egy puszit, aki nem... az a gyerkőc is. :)

-Például válogassuk ki a madarakat, szárnnyal rendelkezőket! Beugratós kérdés: mindegyik tud repülni?

-Tegyétek őket sorrendbe a valós életbeli méretük szerint növekvő vagy csökkenő sorrendben!
-Számoljátok meg őket! Hány van összesen? /Az eredmény hallatán elájulni nem ér! :)/
-Válogassunk állatfajtánként! Hány kutyus van, hány nyuszi, hány maci?

-Hány rajzfilm figurátok van? Hány "sima" plüss?

-Válogassunk valamilyen ünnep/téma szerint. /Mikulás ruhás plüssök, vagy Húsvét alkalmából nyuszis, csibés, bárányos plüssök, Gyermeknap és Anyák napja alkalmából olyan plüssök, amelyeknek vannak kicsinyeik is./

-Van-e olyan állat, ami már kihalt? /pl. dínók./

-Ismeretek bővítésehez is igen hasznos. Válasszunk ki egy állatkát és beszélgessünk róla. Milyen fajhoz tartozik, hol él, elevenszülő vagy nem, mit eszik, mit ehet-mit nem, hol alszik, testrészeiket megnevezzük, beszélgessünk arról, hogy nevezzük a kicsinyeiket, az anya és az apaállatot, hogy emlősök, növényevők vagy ragadozók, rovarok, kétéltűek, puhatestűek, stb.
Érdekességek is előkerülhet az állattal kapcsolatban. /pl. a rókamama, amíg kicsik a rókakölykök, megeszi a kölykök kakiját, hogy annak szaga ne vezesse nyomra a kisrókákra veszélyes ragadozókat, így elkerülve a rájuk leselkedő veszélyeket./

Olvasd el a folytatást, a következő bejegyzés a 2. rész


-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

Hogyan szerettesd meg a gyermekeddel az olvasást/meseolvasást?

            
Nem KELL rászoktatni a gyermekedet az olvasásra, mert ha azt a példát látja maga előtt már a kezdetektől, hogy ti is, a szülei, nagyszülei és általában a környezetében lévő emberek olvastok könyveket, újságokat, akkor ő is érdeklődni fog irántuk.
Vagy ha éppen látja a testvér/eke/t elmélyülten olvasni, idővel érdeklődéssel fordul majd az olvasás iránt.
Semmiképpen ne legyen erőltetve a dolog, inkább rávezetve, terelgetve.

Akkor sincs probléma, ha később gondoltok arra, hogy jobb lett volna korábban elkezdeni a könyveket megmutatni. Sosincs késő, hogy felfedezzétek a betűk, képek, szavak, mondatok világát, varázsát.

Egészen pici korában is már lehet nézegetni gyermekeknek való újságokat, lapozgatókat, vagy akár színezőket, ahol még csak képek vannak, és az is lehet, hogy egy oldalon csak 1 vagy 2 képpel.
Ezekről lehet beszélgetni, mesélni, mitől működik az autó, miért van szükség a tűzoltó autóra, hogyan lehet elaltatni a kisbabákat, milyen jó lesz nemsokára labdázni, stb.

Ha gyermeked megszokja, hogy rendszeresen, legjobb, ha naponta, a napi rutin részeként előkerül nálatok a könyv és olvastok vagy beszélgettek a látottakról, akkor természetes lesz számára először a nézegetés, lapozgatás, majd később az érdeklődés a betűk, számok iránt, majd a mesélés rutinja, élménye is.
A napi olvasás természetesen csúszhat, ha közbejön valami, akár időhiány vagy betegség, de 1-2 napnál több lehetőleg ne teljen el olvasott mese nélkül. De ha mégis így alakul, természetesen az sem baj!
Betegség alatt is lehet olvasgatni két alvás között, hamarabb is telik az idő, ha éppen bezárva vagytok, akár a rossz idő miatt is.

Utazáskor unaloműzőként és nyaraláskor is mindenképpen jó, ha be van csomagolva pár könyv a strandon való olvasáshoz vagy a délutáni pihenés/ alvás előtti felolvasáshoz.

Rengeteg könyvből lehet választani, a lehetőség mindig adott.
Olvassatok magatokban, a gyermekednek, egymásnak, legyen élmény a közös olvasás, hogy ezt az útravalót /is/ vihesse magával és adja majd tovább, ha gyermeke lesz.



-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

1. mese: Az almazöld oroszlán

                                                                                                                   
                                                           
Élt egyszer egy kis oroszlánkölyök többedmagával a szavannán. Szüleit még kölyökkorában elveszítette, ezért a többiekhez csapódott, ők azonban nem igazán fogadták be, mert más színe volt, mint nekik. Mégpedig Almazöld. Az oroszlánkölykök és a felnőtt oroszlánok is inkább csak annyi ideig foglalkoztak vele, amíg heccelődtek vele vagy csúfolták, ezért inkább rettentően szomorú és boldogtalan volt, mert nem értette, miért bánnak így vele… Szomorú szemére mindig félig /alváskor pedig persze teljes egészében/ ráereszkedett amúgy gyönyörű, élénk színben pompázó, narancsszínű szemhéja, mely újabb megjegyzésekre adott okot a kekeckedők körében. Ha valamelyik társa szimpatizált is vele és tetszett neki a kisoroszlán ritka színe, azt magában inkább titkolta, hiszen nem szerette volna, ha kiközösítik őt is, ha az kiderül. Így az Almazöld kisoroszlán ugyan csapatban, mégis egyedül, magányosan éldegélt.

Teltek lassan az évek, boldogtalansága ólomsúllyal nehezedett a mellkasára szüntelenül, így egy nap az a gondolat futott át benne, hogy nem kér ebből többet. Úgy gondolta, elég nagyra nőtt már és a bátorságát is sikerült addigra összeszednie ahhoz, hogy itt hagyja ezt a helyet és a társait, akik csak szomorúságot okoztak neki eddig. Másra vágyott, de nem tudta, pontosan, mire, hiszen nem érezte sohasem a felhőtlen boldogság mámorító érzését, de azt érezte, hogy így, ahogy most van, egyszerűen nem mehet tovább…

Minden bátorságát összeszedve útra kelt tehát az éj leple alatt, elszántan haladva Valami felé, ami megváltoztathatja az Életét. Társaitól megtanulta, hogyan gondoskodhat magának táplálékról és ivóvízről, hiszen hosszú ideje eddig is így élt már, tehát az önellátás nem okozott számára gondot.

Csak akkor mert elindulni, mikorra már ezt is biztosan megtanulta, nehogy magányos útján veszélybe sodorja saját magát. Hiányoztak a társai, ámbár a piszkálódások természetesen nem, viszont megszokta, hogy mindig vannak körülötte, ezért ezt is meg kellett szoknia, hogy nem hall bizonyos hangokat, zörejeket, beszélgetéseket maga körül.  Ami viszont újdonság volt számára, az egy érzés volt, amit még sohasem érzett és nem tudott rájönni, mi is lehet az. Csak napokkal később ébredt rá, hogy az érzés, ami elöntötte és ami eddig ismeretlen volt számára: a nyugalom. Hogy nem piszkálja senki, nem csúfolják, nem nevetnek rajta és nem súgnak össze a háta mögött. Újdonság és egyben békesség szállta meg és ez az érzés kezdte átvenni a mélységes szomorúság helyét a szívében.

Persze a múltban történtek naponta foglalkoztatták, hiszen egész nap jártak a gondolatai, beszélgetnie sem volt kivel,  de most legalább volt ideje meglátni, átélni a környezetében lévő igazán csodálatos dolgokat: nézett Naplementét és Napfelkeltét, látott gyönyörű szivárványt, nézegette tükörképét a tó vizében, ahogy ivott, lehunyt szemmel élvezte a hófehér sörényébe belekapó, borzoló lágy szél mozgását /megvillantva így újra élénk narancsszínű szemhéját/. Merengve nézte a folyamatosan mozgó, élő, lélegző tájat, vágyakozva nézte a különleges madarak röptét és a kis bogarak mozgását. A táj olyan szépségei nyíltak meg előtte, amit idáig észre sem vett. Kezdett megnyugodni, de szomorúsága az egyedüllét nyomasztó érzése miatt még nem teljesen múlt el.

Mikor épp egy óriási levél alatt várta merengve és szomorúan a szakadó eső végét, apró neszre lett figyelmes maga mellett. Egy hozzá képest aprócska, Égszínkék bogárka kapálózott a szűnni nem akaró esőben kialakult és egyre rohamosabban növekvő és mélyülő pocsolyában. Nyilván úszni nem tudott, így magában gyors egymásutánban segítségkérő imákat mormolva próbált kikapálózni a pocsolyából, nem sok eredménnyel. Végül némi segítségkérő ciripelést is bevetett a siker érdekében, hátha valaki meghallja. Magánkívül volt ijedtében, ezért észre sem vette a nagy kapálózás és ciripelés közepette, hogy egy óriási Almazöld oroszlán üldögél a pocsolya mellett, amiben ő épp fuldoklik. Annyira belelovallta magát az imamormolásba, majd a  ciripelésbe és az ijedelembe, hogy azt sem vette észre, hogy az Almazöld oroszlán hatalmas mancsával merített egyet a pocsolyából, ezzel kiemelve az ázott, rémült Égszínkék bogárkát a számára hatalmas pocsolya fogságából. Mikor percek óta szabad volt, még mindig veszettül kapálózott és segítségért ciripelt, majd egyszer csak rájött, hogy már nincs is miért… hiszen megmentették! De ki? És mégis hogy? És miért? Mikor meglátta, ki mentette meg kis bogárka-életét, először halálra rémült a hatalmas, ráadásul igen ritka, Almazöld színben pompázó oroszlán látványától. Az oroszlán, látva az Égszínkék bogárka rémült szemeit, gyorsan letette őt egy falevélre és igyekezett megszárítgatni. Mire megszáradt, az Égszínkék bogárka is megnyugodott és rájött, hogy az oroszlán nem fogja sem eltaposni, sem elfújni, sem pedig… hammm, bekapni.

-Hálásan köszönöm, Neked, Almazöld oroszlán, hogy megmentetted az életemet!!!-hálálkodott az Égszínkék bogárka.

-Igazán nincs mit, kicsi Égszínkék bogárka, szívesen tettem! Ugyan éppencsak meghallottam a hangodat, de nagyon örülök, hogy tudtam neked segíteni.-felelte az Almazöld oroszlán.

-Leszel a barátom, Almazöld oroszlán?-kérdezte az Égszínkék bogárka.

-Barátod? Az mit jelent? Nekem nincsenek barátaim…-felelte szomorúan az Almazöld oroszlán.

-A barát azt jelenti, amikor valaki szeret téged, mindig, akkor is, ha rosszkedvű vagy, vagy ha megbántottad, ha nehéz helyzetben vagy, akkor is és segít neked, melletted van bármikor, amikor arra szükséged van. A szeretet nem múlik el soha, ha igazán valódi. Szeretném, ha mi Igazi Barátok lennénk… -mondta az Égszínkék bogárka.

-És nem baj, hogy Almazöld vagyok? Hogy nem vagyok olyan, mint a többi oroszlán? Vagy éppen Égszínkék, mint Te? Vagy hogy nem vagyok még csak bogárka sem? –kérdezte aggódva az Almazöld oroszlán.

-Dehogy baj! Nem a külső számít, hanem a belső értékek, hogy van benned jóság. Az számít, hogy mit tettél értem vagy hogy mit teszel másokért. Te igazán jólelkű, kedves oroszlán vagy, hiszen segítettél rajtam ismeretlenül is, nem hagytál cserben, mikor bajba kerültem.-felelte az Égszínkék bogárka.

-Hááát, rendben van, nagy örömmel leszek a barátod! Óóóó, hát végre van egy Barátom!-ujjongott örömében az Almazöld oroszlán.

Időközben elállt az eső és az Égszínkék bogárka is teljesen megszáradt, így folytatták útjukat, immár kettesben, újdonsült barátokként. Mentek, mentek, mendegéltek, mikor egy tó partján megálltak megpihenni és inni, hiszen a nagy melegben elfáradtak és bizony meg is szomjaztak. Miközben feküdtek a fűben, megütötte a fülüket valami szokatlan zaj. Az eső elállt, a Nap forrón sütött, árnyék nem nagyon volt…  A szokatlan zaj abbamaradt, majd megint ismétlődött. Egy idő után óvatosan elindultak a hang irányába, kideríteni, mi is lehet az. A tó körül a sűrű növényzetet széthajtva, felfedeztek egy békát, aki a hatalmas zivatarban felázott földbe süllyedt és a sárból nem tudott kikecmeregni. Pedálozott a lábával veszettül, de így csak még jobban beleásta magát a sárba, pedig a lábain az úszóhártyák éppen ezt akadályozzák meg, de most valahogy -ki tudja, miért-, mégsem működtek. A kis béka kezdett kifáradni, de nem akarta feladni a küzdelmet, hogy kijusson a sárból és vissza ugrándozzon kedvenc helyére, a tóba. Pont jókor érkezett az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka, mert a sárba süllyedt béka már igencsak kimerült volt. Az oroszlán a mancsával - óvatosan, hogy meg ne sértse a békát-, a bogárka pedig elszántan a kis csápjaival segített kiásni a kétségbeesett, fáradt békát a sárból. Mikor sikerült, a tóhoz vitték a sárral alaposan beborított békát és óvatosan lemosdatták. És lássatok csodát! Egy csodaszép, Smaragdzöld béka bukkant elő a kosz alól! A Smaragdzöld béka is hálálkodott és megköszönte az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka jóságát és Örök Barátságot fogadtak egymásnak. Mivel a béka otthona a tóban és akörül volt, ezért ő nem tartott az oroszlánnal és a bogárkával további útjuk során, de megígérték egymásnak, hogy sűrűn meglátogatják egymást.

Az Almazöld oroszlán és az Égszínkék bogárka útja egy hegy felé vezetett. A sziklás részen újra meg kellett pihenniük, hiszen a békamentés és a további hosszú út nagyon kimerítette őket.

Sütkéreztek a napon, néha behúzódtak az árnyékba is, amit az egyetlen fa adott, ami a környéken túlélte szívósságával az időjárás viszontagságait. Ahogy pihentek, érdekes hangra lettek figyelmesek.

Súrlódó, kaparászó hang volt. Abbamaradt, majd újra kezdődött. Kis idő múlva, mint a békamentéskor tették, a hang irányába indultak, hiszen azt gondolták, talán megint valaki bajba jutott.  Így is lett, sejtésük beigazolódott. Egy nagyobb szikla tövében, két közepes kő közé egy Türkiz- zöld gyík szorult be, mégpedig a farkánál. Tanakodtak egy ideig, hogyan is tudják majd kiszabadítani a gyíkocskát, majd bele is fogtak az ásásba, óvatos húzásba, a kövek mozgatásába. Addig-addig próbálkoztak, míg sikerült kiszabadítani a Türkiz zöld gyíkot. De jaj!  A gyíkocska farka letört és a két szikla között maradt… Nagy volt az ijedtség, a riadalom, hogy most mitévők legyenek…? A gyíkocska megköszönte hálálkodva, hogy a segítségére siettek és kiszabadították, majd megnyugtatta őket, hogy hamarosan meg fog oldódni a helyzet, de az oroszlán és a bogárka csak ijedten pislogtak és egyáltalán nem tudtak megnyugodni, hiszen azelőtt ilyet még sohasem láttak. Bekötötték a Türkiz- zöld gyíkocska letört farkának végét, majd útra keltek hármasban. Mindörökre igazi jó barátok lettek.

Együtt sok kalandban volt részük, sok állatkát megmentettek, volt, hogy rajtuk segítettek a korábban megmentett hálás állatok. Járták a Világot, élményeket gyűjtöttek, sokat játszottak, sűrűn meglátogatták a Smaragdzöld békát, nagyokat pancsoltak, beszélgettek, élménybeszámolókat tartottak a tóparton.

Az Almazöld oroszlán szomorúsága már a múlté volt, szemhéja már nem ereszkedett félig a szemére, így különleges, narancsszínű szemhéját már csak szundikálása közben lehetett megcsodálni.

A Smaragd zöld bék is boldog volt szeretett tavában maradva. Örült, mikor régi kedves barátai meglátogatták és elmesélték neki legújabb élményeiket.
És hamarosan a Türkiz zöld gyíkocska farka is újra kinőtt…

-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

A meseolvasás pozitív hatásai avagy 16 indok, amiért érdemes mesét olvasni

                 

1.-Fejleszti a szókincset mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél és bővíti az ismereteket.

2.-Gyermekek számára igazán nagy élmén, ha gyakorolhatják az olvasást, ha tapasztalják, hogy a betűkből összeállnak szavak, majd mondatok, és hogy el tudják olvasni kedvenc meséjüket.

3.-Hasznosan töltött Énidő a gyermekeknek és a felnőtteknek is.

4.-A felolvasással egyszerre a adunk-kapunk élményt és közös időt.

5.-Remek kikapcsolódás egy jó könyvet olvasni és eljutni egy más, képzeletbeli világba.

6.-A történet témája segíthet olvasás közben vagy az után a gondolatainkat megosztani, megbeszélni.

7.-Újra élhetjük gyermekkori emlékeinket a közös olvasáskor.

8.-Ha gyermekként nekünk nem olvasott senki mesét, -mert van ilyen eset is-, akkor ezt átélhetjük gyermekeinkkel, pótolva a kimarad élményt.

9.-Minőségi együttlét a gyermekekkel.

10.-Erősíti a családi és a szülő-gyermek kapcsolatot.

11.-Bizalmat épít, meghittséget, érzelmi biztonságot ad.

12.-Nem csak kisgyermek korban, de a későbbiekben is, hasznos és értékes játékidő, ha a gyermeknek saját magát kell lefoglalnia.

13.-Várakozás vagy utazás esetén könnyebben telik az idő, ha olvasunk vagy felolvasunk mesét, nem lesz unalmas a várakozás.

14.-A történet kapcsán újabb közös történetek születhetnek, régi kedves élmények elevenednek fel.

15.-Fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt.

16.-Újabb kreatív tevékenység kapcsolódhat hozzá, úgy mint a rajzolás, festés.



         

·        -A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken  nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül. 

·