Pár gondolat arról, miért jó, vagyis miért igen hasznos a meseolvasás.
Ha mesét olvasol/olvastok a gyermeke/i/dnek, az is egy MINŐSÉGI közös együttlét, egy újabb meghatározó és a legfontosabb, hogy KÖZÖS élmény gyerme/i/ddel, amikor csak egymásra és a mesére vagy történetre figyeltek.
A meseolvasás közben oldódik a hangulat, remekül oldja a stresszt a gyermekben, megnyílhat olyan témákkal kapcsolatban is, ami vagy a mesével kapcsolatos helyzetet, problémát oldja fel számára vagy a történethez kapcsolódva könnyebben tud beszélni az őt foglalkoztató dolgokról.
Egy őt feloldó, kötetlen beszélgetés is kialakulhat meseolvasás közben, ami megnyugtató számára, hiszen ebben a közegben, a szülővel való együttlét közben a mesét hallgatva, átérezve valószínűleg hamarabb előhozakodik egy őt foglalkoztató, esetleg frusztráló helyzettel, problémával, mint ha csak úgy rákérdezel tőle, hogy van-e valami, ami bántja, foglalkoztatja.
Mert ugye beszélgetsz a gyermekeddel a napi történésekről, és arról, hogy mi az, ami foglalkoztatja?
Egy "Milyen napod volt?" kérdés, amiről tudja, hogy rendszeres, akár napi szintű is lehet, megnyugtatja, megadja neki a biztonság érzetet, hogy törődnek vele. Életkorának megfelelően, amikor már beszélni tud, és főleg, ha közösségbe jár korábban, mondjuk már bölcsődés kortól ki lehet alakítani egy olyan szokást, ami vagy egyik szülővel, vagy mindkettővel egy baráti, szeretetteljes, bizalmi légkört teremt a kisgyermek számára.
Ha megszokja vagyis természetes lesz számára, hogy már kisgyermek korától kezdve érdeklődnek iránta és az őt foglalkoztató játékok és gondolatai, érzései iránt is, akkor nagyobb korában is hamarabb el fogja mondani az örömét és ugyanígy a bánatát is. Ez hasznos lehet kamasz korban, vagy az után is, amikor talán egy hosszabb-rövidebb időre bezárkózik, de megmarad benne a tudat és az érzés, hogy számíthat a szüleire, van, akire számíthat, ha meg szeretne beszélni valamit, vagy van kihez fordulnia, ha olyasvalami történt vele, amivel kapcsolatban nem tudja, mit tegyen, vagy esetleg valami olyasmit tett, amit nem annyira pozitív, és meg szeretné valakivel beszélni a megoldást.
Az ilyen érzéssel, biztonsággal, tudattal élő gyermek a kamaszkor közben vagy után is hamarabb visszatalál a szüleihez és kevesebb az esélye, hogy veszélyes, törvénytelen dolgokra buzdító társaságba keveredik, kevésbé kallódik el, ha érzi, hogy van egy láthatatlan burok, ami védi, és egy bizalmas közeg, ahova fordulhat, ha bármi foglalkoztatja, és megértik az érzéseit. A legfontosabb és legnehezebb elérni, hogy ez a bizalom, a kapcsolat erőssége olyan legyen, hogy a gyermek bármelyik korban még akkor is merje, tudja elmondani a vele történteket, ha épp valami rosszat csinált, de eljut odáig, hogy vállalni szeretné érte a felelősséget.
Azt gondolom, a minél korábban elkezdett meseolvasás, apróbb gyermekeknél először még a könyvek, képek nézegetése nagyon fontos, és egy erős alapot ad egy igazán jó, erős és bizalmas, megértő és elfogadó szülő-gyermek kapcsolat kialakításához.
Az egyszülős családokban különösen fontos lehet ez, hiszen ott többet dolgozik a szülő, hiszen a gyermek/ek/ neveléséhez kapcsolódó költségek nagy részét vagy teljes egészét egymagának kell előteremtenie, így az ideje is korlátozottabb, mint az átlagos családmodellben, ahol a szülői feladatok -így a meseolvasás is-, megoszlanak.
Lehet egy nagyon kellemes, meghitt időtöltés az anyával, az apával külön-külön vagy az egész családdal közösen eltöltött fél óra/óra, -vagy több-, amit rendszeresen meseolvasással töltünk.
A legjobb a napi rutinba beleépíteni, de nem csak este, elalvás előtt, hanem akár délutáni alvásnál, vagy napközben játék, közös időtöltés gyanánt, sőt javaslom utazás közben is, mert leköti a gyermekek figyelmét hosszabb időre egy vonaton utazás vagy metrózás alkalmával is és sokszor hasznos magunkkal vinni egy könyvet az orvosi várókba is és ügyintézéshez is, ahova a gyermeket is magunkkal visszük, mert nem mindenhol van kialakítva gyermeksarok, ahol a gyermek el tudja foglalni magát az ottani játékokkal. Ahol hosszabb várakozásra vagy utazásra számíthatunk, mindenképpen érdemes magunkkal vinni 1-2 játékot, színezőt, rajzlapot, ceruzát és egy mesekönyvet, hogy gyorsabban teljen a gyermekek számára mindenképpen unalmas, egy helyben történő várakozás.
Mindenképpen ajánlom, hogy utazásnál, vagy olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel több várakozásra számíthattok, vigyetek magatokkal könyvet.
Olyan könyvet érdemes vinni, amely nem egy, de hosszabb mesét tartalmaz, hanem amelyben több mese is van. Ha képek is vannak benne, akkor azokkal kapcsolatban is lehet beszélgetni a történetről, a képekről, vagy akár megszámolni, melyik állat szereplőből hány van, milyen színűek, azokból hány van az oldalon vagy akár a könyvben.
Ne tartson vissza, hogy esetleg csak ti visztek magatokkal könyvet, és a gondolat, hogy esetleg zavartok másokat a meseolvasással, hiszen mesét olvasni halkabban is lehet, ha épp az orvosi váróban vagytok, vagy egy ügyfélszolgálaton, a gyermek sem őrül meg, ha hosszabb időt kell várakozni, a vonaton meg amúgy is beszélgetnek az emberek, tehát van egy alapzaj, ami mellett akár aludni is lehet, akinek éppen arra van szüksége. Az unalom okozta rohangálás vagy frusztráltság nagyobb zajjal járhat, mint egy halkabban elmesélt mese akárhol. A nagyobb mozgás igényű gyermekeknél is beválhat, ha a kedvenc mesekönyvét viszitek magatokkal egy unalmasnak tűnő utazásra vagy várakozáshoz.
A meseolvasás teljesen más közeget teremt a gyermek számára, mint a mesenézés, hiszen rengeteg féle köny van, számtalan érdekes történet, amelyek újabbat szülhetnek, érdekes beszélgetések, vicces emlékek, történetek elevenedhetnek fel a gyermek korábbi életszakaszaiból vagy akár a szülők saját emlékeiből.
A meseolvasás akkor is élmény, ha közös családi élmény és akkor is, ha egy nagyobb gyermek már igényli azt is, hogy magában töltsön el egy kis időt, és ekkor az számára az élmény, ha átnézi kedvenc könyvét, könyveit, mesél a játékbabának, a mackónak vagy mesélhetnek a gyerekek egymásnak is, a nagyobb gyermek a kisebbeknek, ha a nagyobb felolvas a kisebbnek, ezzel is a testvéri szálakat, kettőjük kapcsolatát erősítve.
Meseolvasáskor, ha felolvasol, akkor is élményt adsz és kapsz, ha a gyermeknek olvasnak fel, akkor is igazi élmény lesz az együtt töltött idő és akkor is, ha magában olvasgat, nézeget könyvet, amíg te például 10-20-30 percig mást kell, hogy csinálj, de örömmel elfoglalja magát egy jó könyvvel. Ha ez már kisebb korban kialakul, később is olvasó, könyveket szerető felnőtt lesz.
Ha csak képet nézegettek, arról is lehet beszélgetni, kitalálni vicces történeteket, ha épp olyan könyvet olvastok, amiben kevés kép van, vagy egyáltalán nincs, az még jobban megmozgatja a gyermek fantáziáját, és ha van kedvetek, a gyermek vagy a meseolvasó vagy mindketten a mese után -vagy a gyermek a mese közben is akár-, lerajzolhatjátok, ti milyennek képzelitek el a történet szereplőjét, szereplőit. A közös rajzolás pedig egy újabb közös élmény, egy kis kreativitás, játék a képzelőerővel, fantáziánkkal.
Tehát összefoglalva a meseolvasás számtalan dolog miatt jó:
-közös élmény a családdal, minőségi együttlét a gyermekekkel, erősíti a családi és a szülő-gyermek kapcsolatot, bizalmat épít, meghittséget, érzelmi biztonságot ad, nem csak kisgyermek korban, de a későbbiekben is, hasznos, értékes játékidő, ha a gyermeknek saját magát kell lefoglalnia, várakozás, utazás esetén könnyebben telik az idő, nem lesz unalmas a várakozás, újabb közös történetek születhetnek, régi kedves élmények elevenednek fel, fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt, újabb kreatív tevékenységet kapcsolhatunk hozzá, mint a rajzolás, festés.
A betűkből szavak, szavakból mondatok, mondatokból történetek kerekednek, szárnyal a fantázia, majd a történetekből képek, közben élmények és meghitt, melegséges családok, összetartozások születnek...
Mesés élmény, ugye...? ;)
-A Szerzői jogokra való tekintettel a http://zsannakepesmese.blogspot.com/ blogban található tartalmak része vagy egésze egyéb helyeken nem jeleníthető meg a Szerző engedélye nélkül.
·
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése